Vic Echegoyen. Interjú a Resurrecta szerzőjével

Vic echegoyen Madridban született, magyar vérben van. Fordítóként és tolmácsként dolgozik, Magyarország, Bécs és Brüsszel között él. Illetve írj. Az utolsó regénye, amit publikált Feltámadt. En ezt interjú Mesél nekünk róla és más témákról. Nagyon szépen köszönöm a szolgálatomra fordított idő.

Vic Echegoyen – Interjú

• ACTUALIDAD LITERATURA: Legújabb regényed a címe Feltámadt. Mit mond nekünk erről, és honnan jött az ötlet?
  

VIC ECHEGOYEN: Száz valódi szereplőn keresztül, a királytól a kismajomig, rabszolgákon, foglyokon, katonákon, prostituáltakon, arisztokratákon, apácákon és zenészeken keresztül elmondom neked, hat óra a hármas katasztrófából (négy földrengés, három cunami és egy óriási tűz) aki 1. november 1755-jén elpusztította Lisszabont, valamint Portugália és Spanyolország egy részétszó szerint percről percre.

Az ötlet csírája a nyarak gyerekkoromból en a partja Huelva, ahol a katasztrófa miatt több megrepedt épület és elgörbült harangtorony ragadta meg a figyelmemet: a nagy romjainak árnyékában született meg a döntés, hogy megírom a regényt. gótikus karmeli kolostor, amelyet földrengések és tűz pusztított, soha nem építették újjá, és azóta is Lisszabon szimbóluma.   

• AL: Emlékszel valamelyik első olvasásra? És az első történet, amit írtál?

ÉS: Két éves koromban tanultam meg olvasni a csodálatos argentin eposznak köszönhetően Martin Fierro, José Hernándeztől, amit anyám olvasott fel nekem: a magányos, durva és bátor gaucho története, aki mindent elveszít, kivéve a bátorságát, valamint a filozófiai és bölcs hozzáállását az élet kudarcai mellett. kedvencek. 

Négy éves korom előtt beléptem a Coro a Buenos Aires-i Teatro Colón színháza, ahol én is részt vettem fiú de pillangó asszony, az egyik gyereket felfalta a boszorkány be Jancsi és Juliska és az egyik kis cigány Carmen. Tehát az első történet, amit írtam, bár nem emlékszem rá, minden bizonnyal a gésák, marcipángyerekek és csempészek egyik szereplőjéhez és világához kapcsolódott, amelyek számomra sokkal valóságosabbak voltak, mint az iskolai élet.

• AL: Fő író? Többet és minden korszak közül választhat. 

ÉS: Nagybátyám Márai Sándor (a szerző szerzője Az utolsó találkozó, több tucat más alkotás között) a fő "iránytűm" szintet, stílust és minőséget tekintve: ha egy nap, akár csak egy pillanatra is hozzányúlok a tökéletességéhez, elégedett leszek. További kedvenc szerzők Passuth László (Az eső istene Mexikó felett sír y természetes urakülönösen), Friedrich Durrenmatt, Cheep Baroja, Anais Nin, Patrick O'Brian, Horacio Quiroga, Alfonsina Storni, Kim Newman és Elizabeth Hand.

• AL: Milyen karaktert szeretett volna egy könyvben megismerni és létrehozni? 

ÉS: Emberek, vagy majdnem: az öszvér, az Asimov Alapítvány ciklusából. Nagyon eredeti, kiszámíthatatlan, és amelynek kétértelműsége egyformán lenyűgöz és taszít bennünket.

Nem emberek: a teremtmény Frankenstein, mely az emberi lény minden nagyságát és nyomorúságát testesíti meg, ill Sun-Leks, az öreg husky kutya, aki a szánkót behúzó falkát vezeti A vadon hívásaaz Jack London, egy mondatban mesterien meghatározott: «Nem kértem semmit. Nem adott semmit. Nem számítottam semmire."

• AL: Van valamilyen különleges szokás vagy szokás az írás vagy az olvasás terén? 

ÉS: Inkább a csend-ban természetes fény, Mindig kézzel írok, melléknevek használata nélkül, És Soha nem olvastam vissza vagy javítottam ki amit írtam: az első piszkozatot az ügynököm kapja meg, és azt küldi el a szerkesztőknek. Ha nem úgy sikerül, ahogy elsőre szerettem volna, akkor nincs szükség revízióra vagy módosításra, hogy elmentsem: bekerül a kukába, én pedig egy új és más történetbe kezdek.

• AL: És a kívánt hely és idő erre? 

ÉS: Által holnap, és bárhol megteszi, ha csendes, kényelmes szék van, és közel van a ablak. 

• AL: Vannak más műfajok, amelyek tetszenek?

ÉS: A történelmi regényeken kívül szeretem azt, amit nevezek szürreális hátborzongató disztópia, és már írtam két kisregényt, amelyek szerintem a legszemélyesebbek.

• Most mit olvasol? És írás?

ÉS: Olvasok több könyv Portugália történetéről, különösen Salazar történései a második világháború alatt. én vagyok újabb történelmi regény írása, stílus, hely és idő miatt teljesen eltér az előző háromtól (modernebb).    

• AL: Mit gondolsz, mi a kiadói élet, és mi döntött úgy, hogy megpróbálsz publikálni?

ÉS: Mivel 30 éve élek Spanyolországon kívül, és nagyon kevés embert ismerek abban a körben, abban az irodalmi világban távolinak tűnik nekem és a szabályok, amiket a cotarrok, a bestsellerek és a nyeremények betartanak, számomra mandarin kínai, úgyhogy nem tudok hozzászólni. Gyerekkorom óta írok, és két író is van a családban (magyar oldalamon), így csak idő kérdése volt, hogy szerencsét próbáljak egy ügynökkel, de először hét regényt írtam, és majdnem 25 évet vártam. elég magabiztosnak érezte magát.

• AL: Nehéz az Ön által átélt válság pillanata, vagy képes lesz-e valami pozitívat megtartani a jövőbeni történetekhez?

ÉS: Személyesen és szakmailag is nehéznek találom, mert lévén tolmács nemzetközi szervezetek számára Európa mindkét végén (Bécsben és Brüsszelben) található, muszáj folyamatosan utazni innen oda, és a válság, a járvány és a jelenlegi ukrajnai háború közvetlenül érinti a munkámat. Ezenkívül az utazási korlátozások megnehezítik a családi és a magánéletemet, mivel a családom szétszórtan él a világban. De ezek mind vis maior okai: el kell fogadni őket, alkalmazkodni kell a lehetőségekhez képest, tovább kell fejlődni a munkámban, és minden alkalmat menet közben kell felismerni és elkapni.

Gyakran mondják minden válság lehetőséget rejt magában, és sokszor igaz is; de ahelyett, hogy haragudna vagy siránkozna, kényelmesebb, ha felteszi magának a kérdést: „Rendben, ez a probléma felmerült. Mit tehetek itt és most, rövid és középtávon, hogy leküzdjem, elkerüljem, vagy a lehető legjobban megbirkózzam vele?"

Mivel Spanyolországban szinte senki sem tud megélni írásból, nekünk, szerzőknek pedig még mindig más munkával kell megélnünk, írónak (hacsak nem hajléktalan és egészségtelen) ez a válság sokkal elviselhetőbb hogy például egy kiadónak, egy ügynöknek vagy egy könyvkereskedőnek, mert az egyetlen dolog, amit senki nem vehet el tőlünk, az az, ami egyedivé tesz bennünket, és ez a kulcsa az egész irodalmi mozzanathoz: az ihlet és a fegyelem, amivel oda kell szánni. ha csak néhány percet naponta karakterek, történetek és világok kitalálására és létrehozására.