Fotó: María Latorre, Facebook-profil.
Maria Latorre romantikus regényeket és történeteket ír felnőtteknek, és néhány címe már megjelent Egy család készülőben, Az ég érintése o Örömök. Az utolsónak a címe mezítláb gyökerek között. Nagyon értékelem az idejét és az odaadását interjú amit ma posztolok.
Mary Latorre. Interjú
- ACTUALIDAD LITERATURA: Legutóbb megjelent regényed Mezítláb a gyökerek között. Mit mond nekünk erről, és honnan jött az ötlet?
MARÍA LATORRE: Ez annak a története Lola, egy fiatal nő, aki mindig is az andalúziai hegyekben élt, és aki édesanyja halála után apjához megy Katalóniába. Attól, hogy egy faházban lakik az erdő közepén, azzá válik egy polgári borász lánya és ezzel az összecsapással szemben elhatározza, hogy nem veszíti el a lényegét, bármi történjék is. Amikor találkozol Cesc Ribelles, apja alkalmazottja, kétségei lesznek afelől, hogy valójában mit próbál megvédeni, és mi az, ami hiányzik a múlthoz való ragaszkodással.
Az ötlet közel húsz éve merült fel, egy történetben, amit egy versenyre írtam a városomban. Két karakter került ki belőle Többet akartam elmagyarázni dolog. Ők lettek később Lola és Cesc. Sokáig suttogták nekem a történetüket, és rájöttem, hogy amit mesélnek, az egy regény formájában van. Nem éreztem magam késznek a megírására, ezért jelentkeztem Érika Gael romantikus regénytanfolyamára – ez a legjobb, amit írói életemért tehetek –, és ott kezdtem el végre formálni.
- AL: Emlékszel valamelyik első olvasásra? És az első történet, amit írtál?
ML: Az első történet hogy volt, hívták Nyest és egy kislányról szólt, aki fel akart nőni, kicsit visszafelé, mint Pán Péter.. Élénken emlékszem rá, mert úgy éreztem, mint ő. Évekkel később adtak nekem Az elfek hercegnője, Sally Scotttól, és ez volt a végső üzemanyag az írói énem számára.
sok első történetek amelyeket gyerekkoromban írtam, szétszórtak a csomagolópapíron és az enyémről letépett oldalak iskolai füzetek. Amire a legjobban emlékszem, az a történet csapdába esett szarvas egy fa gyökereiben. Még megtartok néhányat tőlük.
- AL: Fő író? Többet és minden korszak közül választhat.
ML: Két író, aki nagy hatással volt rám tinédzserkoromban: JDSalinger és Federico García Lorca. De szerintem nem lenne ugyanaz az írónő többek között Flannery O'Connor, Jose Luis Sampedro, Pilar Pedraza, Miguel Delibes, Marisa Sicilia, Gianni Rodari, Érika Gael vagy Jesús Carrasco nélkül.
- AL: Milyen karaktert szeretett volna egy könyvben megismerni és létrehozni?
ML: Sokan! De most az első dolog, ami eszembe jut, az Tyrion Lannister. Amikor évekkel ezelőtt olvastam a könyveket, lenyűgözött az élük és az emberségük, mindig jó és rossz között, született túlélőként.
- AL: Van valami különleges hobbija vagy szokása, ha írásról vagy olvasásról van szó?
ML: Amikor írok, háttérzenére van szükségem, összhangban a kezemben lévő történetet. Nincs különösebb olvasási szokásom, szoktam olvasni, ha van szabadidőm, ezért is szoktam mostanában sokat a mobilomon.
- AL: És az Ön által preferált hely és idő erre?
ML: Kedvenc írási helyem a szabadban van, laptoppal vagy notebook-mal, az időm pedig reggel van. Nincs kedvenc helyem vagy időm olvasni, azt gondolom, hogy bárhol és bármikor ideális erre.
- AL: Vannak más műfajok, amelyek tetszenek?
ML: Igen, szerintem minden műfajban vannak csodálatos történetek. Általában nem a regény műfaja szerint választok olvasmányt, általában a szinopszisok vagy olyan emberek ajánlásai alapján teszem, akiknek a kritériumaiban megbízom.
- AL: Most mit olvasol? És írás?
ML: Olvasok Fordító, de Jose Gil Romero és Goretti Irisarri, és írok a kisregény amit szentimentálisnak lehetne minősíteni.
- AL: Ön szerint milyen a kiadói jelenet?
ML: Válságban. A könyvek alapanyagai be szerep tetőn át vannak, az irodalom áruvá válása a minőségére van kényszerítve, a kalózkodás lehetetlen visszatartani, az új szerzőknek kevés lehetőségük van, a kiadók többnyire még mindig olyan gyakorlatokban horgonyoznak le, amelyeknek már nincs értelme, és amelyek lassítják szerzőik növekedését, a közösségi hálózatok kidobnak minket a középpontból...
De ha válság van, akkor vannak lehetőségek a változásra, az evolúcióra és remélhetőleg kihasználjuk őket a feltételek javítására és az irodalom javára. Mi szerzők és szerzők szeretnénk jobban irányítani karrierünket, és ez már sok mindent megváltoztat.
- AL: Nehéz az Ön által átélt válság pillanata, vagy képes lesz-e valami pozitívat megtartani a jövőbeni történetekhez?
ML: Természetesen sok pozitív dolog maradt bennem. Azokkal az emberekkel, akikkel az út során találkoztam, és mindenekelőtt azokkal a jókkal és a nem túl jókkal, akiket ők adtak nekem. A emberi kapcsolatok nagyrészt innen származik az inspirációm.