meddő.
meddő együtt alkot Véresküvő (1933) és Bernarda Alba háza (1936) az ünnepelt "Lorca-trilógia". Az 1934-ben megjelent Federico García Lorca, valószínűleg a XNUMX. század legfontosabb spanyol írója, a színház remekművének nevezi.
Három felvonásban, két-két képkockából áll, rövid darabnak számít. A rendezés átlagos időtartama azonban 90 perc. A téma: vidéki tragédia (nagyon divatos Latin-Amerikában az 1930-as években). A granadai születésű dramaturg magasztos módon használta fel magát Spanyolországban és Latin-Amerika nagy részén.
Federico García Lorca, a szerző
1898-ban született Fuente Vaqueros-ban, Granadában. Gazdag család fia, amely lehetővé tette számára, hogy a mező közepén nőjön fel, anélkül, hogy a túlélés érdekében meg kellett volna művelnie. Édesanyja már kiskorától kezdve ízlést keltett benne az irodalom - és általában a művészet - iránt. Emiatt logikus, hogy már serdülőkorban jól formált esztétikai kritériummal kezelte. Véresküvő egyértelmű példa rá.
A '27 -es generáció
Csalódott a tartomány kulturális unalmában, sikerül Madridba mennie, azzal a céllal, hogy tanulmányi képzését a hallgatói rezidencián folytassa. A szóban forgó helyszín nagyon rangos intézmény volt, gyakran látogatták híres emberek és tudósok, például Albert Einstein és Marie Curie.
Federico Garcia Lorca.
Ott szoros barátságba került Salvador Dalíval és Luis Buñuel-lel, sok más nemzeti és nemzetközi hírű személyiség mellett.. Ily módon ideális bohém és szellemi környezet jött létre egy olyan kreatív ember teljes fejlődéséhez, mint García Lorca volt. Kivételes művészek veszik körül; egy készlet, amely a 27-es generáció néven vonult be a történelembe.
A fasizmus által kasztrált élet
De a huszadik század negyedik évtizede, bár Lorca műveinek legjobbjainak megjelenését szolgálta, Spanyolország egyik legsötétebb pillanatát is jelenti. A spanyol polgárháború ugyanis Francisco Franco későbbi hatalomra kerülését hozta. Bár Lorca soha nem állt kapcsolatban politikai okokkal, és ideológiai okokból nem különböztette meg a barátokat, fenyegetésnek tekintették.
Ezzel a helyzettel szembesülve Kolumbia és Mexikó nagykövete menedéket kínált neki, azonban nem fogadta el. 1936 júliusában elfogták és a becslések szerint augusztus 18-án hajnalban lelőtték (a dátum nem ismert pontosan). Többek között homoszexualitással vádolták.
meddő, költészet egy tragédia szolgálatában
Ha García Lorca drámái kiemelkednek valamiről, az a költői felfogásuk miatt van. A párbeszédek a zenével együtt - sok cigánydal szolgál ennek a munkának a motorjaként - megadják az iramot. Y, hasonló a trilógia többi részéhez, a kezdete meddő reménnyel teli darab (és karakter). De a csalódások halmozódása végül valóságos rémálommá változtatja létét.
Ez a főszereplő szellemében való vertigináns leszármazás jelzi a mű fejlődését. Továbbá, míg a szöveget a cselekményválság vezérli, az akció a spanyol társadalomra jellemző konfliktusokat tárja fel. Anélkül, hogy reakciós manifesztummá válna, elegendő fajsúlyt tart fenn ahhoz, hogy (a nézők) észrevegyék őket.
A vita
yerma, a főszereplő egy nő, akire apja feleségül vette Juant, egy férfit, akit nem akar. Azonban nem áll ellen. Részben azért, mert egyenes és helyes ember, ragaszkodik az őszinteség érzéséhez. Ráadásul ebben a házasságban a legmélyebb céljának: az anyának lenni a megvalósításának módját látja.
A kopár (tehát kisbetűs kezdőbetűvel) egy terméketlen vagy száraz dolog azonosítására szolgál. Szóval telik az idő ... Yerma, a főhős nem tudja elképzelni. A vágyad végül megszállottsággá válik majd a végén elszabadul a végső tragédia. A meddő és magányos örökkévalóság elítélése.
A machizmustól, a társadalmi konvencióktól és a kreativitás (hiányától)
Spanyolország vidéke, ahol van a darab rendkívül macsó. Juan, Yerma férje éppen ezt képviseli. Olyan férfi, aki öntudatlanul elnyomja és bántja "feleségét". Csak mert a dolgok így működnek. Ugyanakkor ez egy machizmus, amelyet maguk a nők ösztönöznek és igazolnak.
Federico García Lorca mondata.
Sőt, az elfogadott társadalmi egyezményeken belül minden nő alapvető kötelessége a szolgálat és a szülés, különben megvetik. De Juan a nyugodt élet kényelme és a gyermekek igénye nélkül kreativitás nélkül hagyta. Vagyis igazi szenvedély nélkül az élet iránt. Ez az apátia elnyomáshoz vezet a főhőssel szemben, aki megpecsételi sorsát.
Először becsület, aztán a többi
A konfliktus közepén van egy harmadik szereplő; A neve győztes. Gyermekkoruk óta Yerma barátja. Hasonlóképpen Juan egyik munkása. Victor és Yerma örökké szerelmesek voltak. E karakter puszta jelenléte provokálja az érzéseit, amelyeket nem tapasztal meg a férjével. Az intimitás pillanataiban sem.
A városban mindenki érzékeli a vonzerőt Victor és Yerma között. A legrosszabb: még akkor is, ha a becsület és a hűség kedvéért lemondanak szerelmükről, a nők suttogni kezdenek egy teljes árulásról. Következésképpen az érintett személy állításai nem számítanak ... a kétely magja elültetett.
A hűség újabb próbája
A harmadik felvonásban a darab vége felé Yermának esélye van elmenekülni egy másik férfival - testes, szorgalmas, jó egészségű - aki mindent megadhat neki, amit csak akar. Az otthonon és a biztonságon kívül a vágyott fiú. Az ajánlat zarándoklatként érkezik, az "öregasszony" szájából (címet García Lorca használta az új jelölt édesanyjának azonosítására).
De Yerma nem hajlik, szilárd elveiben marad és megfelel erkölcsének. Gyereket szeretne, csak a férjével. Az a férfi, aki feleségül vette és akivel megosztja intim ágyát ... ha az oldala nem tud lélegezni, ez nem tűnik relevánsnak számára.
Yerma vége
A darab utolsó jelenete a spanyol dráma egyik legismertebb pillanata. A főszereplő megöli férjét azzal, hogy megfojtja, miközben megpróbálta megszállni. Az elnyomottak lázadása az elnyomók ellen, amelynek eredménye nem a kívánt.
Felejthetetlen mindazok számára, akik részt vettek egy előadáson, amikor Yerma a színpadon sikoltozik, hogy ő maga ölte meg a fiát (mert csak a férjével tudta megszerezni). Tragédia a legtisztább formájában. Olyan erővel, amelyet csak a spanyol nyelvű költészet képes kinyomtatni. Fenséges és fájdalmas egyenlő részekben.