Santillana márki. Halálának évfordulója. Versek

A Íñigo López de Mendoza és de la Vega mindannyian ismerjük őket Santillana márki. Ez az egyik első, de a legtöbb reprezentatív férfi Spanyolország történelmének mind irodalmi munkája, mind katonai oldala miatt. És egy nap tetszik ma elhunyt Guadalajara 1458. Emlékszem, hogy átnézte az övét élet és 4 övével szonettek.

Santillana márki

Született A grófok hullája (Palencia) 1398. Diego Hurtado de Mendoza admirális és Dona Leonor de la Vega, ausztriai nemesi nemesi fia volt. Santillana és államférfiak és nagy írástudók családja.

Apja hatéves korában halt meg, ők is anyja és nagybátyja López de Ayala, akik vigyáztak rá oktatás. Nagyon fiatalon részt vett Fernando de Antequera koronázásán Zaragozában, és II. Juan udvarában már az egyik legígéretesebb fiatalként állt ki. Catalina Figueroát vette feleségül, Santiago mesterének, Lorenzo Suáreznek és egyik fiának a lánya volt a híres Mendoza bíboros.

Megszállott az egyik legfontosabb könyvtár korában, és mindig olyan írók vették körül, akik római és görög klasszikusok műveinek fordítását bízták meg. Megjelent a első mondanivaló spanyol nyelven írva Mondások, amiket az öregasszonyok mondanak a tűz után.

Később adaptálni akarta a hendecasyllable vers a kasztíliai metrikához. Nem sikerült olyan jól, mint remélte, de utat nyitott a későbbi szerzők előtt. Az övében volt 42 Dőlt betűvel kelt szonettek, a szerelmi téma leginkább, és az idő múlásáról is. Ő is művelte a serranillák.

Szonettek

Távol tőled és közel a gondozáshoz

Távol van tőled és közel van az ellátáshoz;
örömtől szegény és szomorúságtól gazdag,
nem sikerült a pihenés és ellátták
halandó bánat, kín és bátorság,

meztelen reménnyel és meleg
óriási gondossággal és keménységgel,
az életem elmúlt, a diplomám rossz,
a halál lustaság nélkül üldöz.

Azok sem elégségesek, hogy kielégítsék
nagy vágyam égő szomja
A jelenbe vágok, és nem is segítek

a beteg Guadïana, nem hiszem.
Csak Guadalquivir rendelkezik hatalommal
rólam guarir és csak ez a vágy.

Ami a szelíd Lavina volt

Ami a szelíd Lavina volt
Laurençia tisztelt templomaiban,
amikor megválaszolták heritinát
népe minden femenciával;

és amely szegfűvirágnak tűnik
a hűvös Florençia kertekben,
isteni módon látták a szememet
a képed és a díva jelenléted,

amikor a fájó vagy halandó seb
a mellkasom dart szeretettel ütött,
ami azonnal megöl és életet ad,

Olvastam, boldog voltam vagy boldog.
Örömmel tévesztem meg az indokolatlan büntetést,
tűzben égve nyugalomban találom magam.

Szerelmi oldal nagy tüzérséggel

Szerelmi hely nagy tüzérséggel
Látom magam körül, és hatalmas erővel,
és soha nem csinálnak éjszaka és nappal,
a fejemben ez a feszültség

harcukból, annyi kitartással
Nekem már több van, mint elég, Maguer védem magam.
Nos, mit csinálsz, vagy szomorú életem,
hogy nem éri el, bármennyire is gondolom?

Sámson testi ereje,
sem Dávid nagy isteni szeretetét,
Salamon tudatlan agya,

nin Hercoles annyi dinót buk meg
hogy ellen tudnak állni egy ilyen nyomásnak;
szóval megvédeni az indino kudarcot.

Amikor meglátom a szelíd lényt

Amikor meglátom a szelíd lényt
hogy az ég a természet szerint
megalakultak, tessék szerencsém,
a lényeg és az idő, hogy annyi szépség

megmutatták szépségüket,
már csak a dicséret a tisztaság;
de aztán ugyanolyan szomorúan fordultam

és panaszkodni kezdek nyerssége miatt.

Hogy nem annyira a rossz Thedeo volt,
ahogy Achila és Potino sem,
hamis miniszterek, Ptholomeo.

Tehát sírom méltatlan szolgálatom
és az őrült lázam, hát mit látok
hogy fáradt vagyok és zarándok.

Forrás: Cervantes Virtual