Marie, a műfajok, az utazás, a fekete és az erotika új keveréke, kiadta az Ediciones Atlantis.
Marie, készítette: Mariola Díaz-Cano Arévalo a legjobb romantikus / erotikus regény döntőse az Atlantis-díj IX. kiadásában - La Isla de las Letras, amelyet az Atlantis kiadó adott a 2017-ben megjelent műveknek.
Abban az időben, amikor több regény van, mint olvasó, sok olvasó elhagyta a környező könyvesboltokat a digitális könyvóriások számára, az irodalmi díjak rányomták a bélyegét az irodalomra, néha támogat és helyettesít másokat az ajánlás amit tettek és folytatnak az egész élet könyvkereskedői, hogy az olvasók megszülettek és úgy döntöttek, hogy szenvedélyüket életmódjukká teszik.
Marie: az utazási regények, a noir műfaj és az erotika fúziója.
"Tizennyolc hónap a rácsok mögött semmi és elég ahhoz, hogy még a bőrét is el akarja felejteni, főleg, amikor rajtad játszottak, így a jég és a hóvihar álomszerű simogatások voltak."
Marie egy utazási regény, amelyet az erotikus romantikus műfaj alkot. Ebben megtaláljuk szerelem a szexet (mi a szeretet szex nélkül ...), zene y póker játékok, fekete érintések, drámai és egy befejezés, amely meglepetést okozhat.
Maga a szerző szavaival élve: Marie
"Ez nem könnyű regény, bár nagyon gyorsan elolvasható, ha az ember nem előítéletes és szereti a nem gyakori szerelmi történeteket."
Ez olyan, mint egy road film sok összetevővel, ahol érvényesül a szereplők belső utazása amikor felmerül a szerelmi történet, amely a regény közös szálaként szolgál. Ez is egy története az élni akarás és a megváltás legyőzése.
És van még befolyás del durva és durva hangnem de A teremtés utolsó vége, írta Tim Willocks, mint egy koffeinmentes szado, de a érzés és intenzitás írta Jane Eyre.
«- Ne csókoljon számon, kérem. Tudod, mennyire szeretlek.Nem állt szándékomban megtenni, és ő tudta, de mindig elmondtam, mielőtt beértem az ágyába. Nem számított számomra, és kevésbé.
- Ugye, nem fogsz nekem mondani semmit?
- Nem tudja. Csak baszni akarok.
- Utoljára szerelmeskedtünk.
"Soha nem voltunk szerelmesek, Kitty, és nem beszéltünk többet, oké?".
Feltűnő, hogy van első személyű férfiés ez megéri a férfi olvasók tetszését, akik azonosulnak a főhőssel.
"De sem aznap, sem pedig még mindig nem tudtam hozzáérni, bármennyire is, attól a reggeltől kezdve mindig teljes erőmből szerettem volna, mert azt gondoltam, hogy mindig is vele akarok aludni, szerelmes és neki."
Marie egy nőnevű regény, amelyet a férfi első személyben mesél el.
Összefoglalása Marie
1973. El Francés olyan játékos és zenész, akit most szabadon engedtek a börtönből. Egy korábbi mentor és barát látogatásakor találkozik unokahúgának, Marie Martin. Együtt útnak indulnak az Egyesült Államok keletről nyugatra. Bűnbánatért és bosszúért új életet kezd a nővérével.
Hosszú utak vonattal és autóval áthaladva Chicagón, Denveren vagy Salt Lake Cityen, ahova eljut találkozások és nézeteltérések barátaival, ellenségeivel és volt szerelmeseivel. Közöttük pókerjátékok és még több fogadás az illúziókról, hogy elérjék céljukat, ami talán végleges kezdet vagy vég.
De mit fognak találni ezen az úton valójában és kivel játsszák a legfontosabb játékot?
A szerző:
Az évjárathoz tartozik Mariola Díaz-Cano Arévalo manchega 70-től Igen olvasó, író és filmkedvelő definíció és gének alapján. Angol filológiát tanult és az helyesírás és stílusjavító.
Szenvedélyes genre noir, is vonzza történelmi és romantikus regény. Referenciaírói közé tartozik RL Stevenson, EA Poe, Charles Dickens vagy Pearl S. Buck, és olyan kortársak, mint Arturo Pérez-Reverte, Víctor del Árbol, Francisco Narla, Fred Vargas, Don Winslow, James Ellroy vagy Jo Nesbo.
Néhány olvasói vélemény a Marie:
«Régóta olvastam Marie és azóta sem hagyta el a fejem. Egy kis történet, ami azért akasztja meg, mert érezni fogja, hogy szereplőik valóságosak, hogy valaha is találkozott velük és lehetetlen, hogy ne érezz velük együtt. Minden oldal élvezhető és nyomot hagy. Ami engem a legjobban meglepett és meghökkent, az az volt, hogy képes vagy-e bekerülni a férfi karakterbe, és leírni a tisztán férfias ösztönöket. "
"Hárman voltunk abban az autóban. Én a hátsó ülésről annyi érzelmet érzek: düh, bosszú, szenvedély, hűség, barátság, csalódás, szerelem, gyűlölet, édesség, megbánás, félelem… Amikor eljött az utolsó állomás, nem akartam leszállni. Egy csipetnyi gyomorral szálltam ki az autóból, otthagytam Marie-t és a franciát, hogy folytassák a kalandjukat. Köszönjük, hogy írt, mint te ».
"Elölről, a nyomornegyed nyelve, valamint a franciák arrogáns és veszekedő személyisége vonzza a figyelmet egy olyan történetből, amelyben az első rész olyan, mintha két ember veszne részt egy magas kockázatú mászáson, akiket csak úgy egyesítenek, hogy megérkeznek egy úti célba és megosztják az utazást ».