Kortárs latin-amerikai költészet (II)

Tegnap elkezdtük ezt a kettős cikket, az első részletgel «Kortárs spanyol amerikai költészet« amelyben olyan jeles költőkről beszélgettünk veled, mint Gabriela Mistral, José Marti vagy Pablo Neruda. Ebben a részletben további 3 darabot mutatunk, amelyek nem kevésbé jelesek, mint az előzőek. Kb César Vallejo, Vicente Huidobro y Octavio Paz.

Ha továbbra is szeretné élvezni a tó túlsó partjáról hozott jó költészetet, maradjon és olvassa el ezt a cikket. Ígérjük, élvezni fogja.

César Vallejo

ezt perui 1982-ben született és 1938-ban elhunyt avantgárd költészet nagyon fontos költői munkájával tűnt ki. Munkája "A fekete hírmondók" 1919-ben jelent meg, és megőrzi a modernizmus visszhangjait, de sok verse, amely a szenvedésre és a gyötrelemre összpontosít, szabálytalan mérőeszköz bemutatásával kezdődik, és az eddig látottnál informálisabb hangnemben íródott.

Mint írja, látjuk, hogy a száműzetés, az anyja halála, a tragikus és durva spanyol polgárháború és általában az igazságtalanság hogyan vállalja majdani munkájának jelentős részét. Ebben a neki szentelt rövid részletben szeretnénk felajánlani egy kicsit "A fekete hírmondók", amelyben az emberi fájdalom a mű központi motívuma:

Vannak olyan ütések az életben, olyan erősek ... nem tudom!
Fúj, mint Isten gyűlölete; mintha előttük lenne,
minden másnapossága szenvedett
összegyűlik a lélekben ... nem tudom!

Kevesen vannak; de ők ... sötét árkokat nyitnak
a legádázabb arcon és a legerősebb háton.
Talán a barbárok csikói lesznek Attila;
vagy a fekete hírmondók, amelyeket a Halál küld nekünk.

Ezek a lélek Krisztusainak mély bukásai
valami imádnivaló hitben, hogy a Sors káromolja.
Azok a véres slágerek a recsegések
egy kis kenyér, amely a sütő ajtaján ég.

És az az ember ... Szegény ... szegény! Forgassa a szemét, mint
amikor egy taps tapsol a vállunkra;
őrült szemeket fordít, és minden megélt
összegyűlik, mint a bűntudat a tekintetben.

Vannak olyan ütések az életben, olyan erősek ... nem tudom!

Vicente Huidobro

ezt Chilei író, szintén a hispánamerikai költészet avantgárd korszakából származik, mint César Vallejo, a költészet mellett regényeket és színházat is művelt.

Nem volt egyik alapítója "kreacionizmus", az ultraizmus örököse és 1914-ben jelent meg mottóval „Non serviam”, amely tagadja, hogy a művészetnek utánoznia kell a természetet, és fenntartja, hogy a szó révén új valóságokat kell létrehoznia.

Huidobro összefoglalja ebben a versben, hogy az alkotói folyamatról alkotott elképzelése alatt fogjuk látni, kreacionista elméletének manifesztumának tekintve:

Költői művészet

Legyen a vers olyan, mint egy kulcs
Ez ezer ajtót nyit.
Leesik egy levél; valami elrepül;
Mennyit mutatnak a szemek,
A hallgató lelke pedig továbbra is remeg.

Találj ki új világokat, és vigyázz a szavadra;
Amikor a melléknév nem ad életet, az öl.

Az idegek körforgásában vagyunk.
Az izom lóg,
Mint emlékszem, a múzeumokban;
De nem ezért van kevesebb erőnk:
Igaz erő
A fejben lakozik.

Miért énekeled a rózsát, oh Poets!
Virágossá tegye a versben;

Csak nekünk
Minden dolog a Nap alatt él.

A Költő egy kis Isten.

Octavio Paz

Octavio Paz, a szó függetlenségének nagy teoretikusa a valóság vonatkozásában: "A jelek világán kívül, amely a szavak világa, nincs világ." Ebben a versében "Szalamandra" megjelent 1962-ben, a költő mexikói felveti azokat határok a valós és a valótlan között:

Ha a fehér fény valóságos
ennek a lámpának az igazi
az a kéz, amelyik ír, vajon valósak-e
a szemek, amelyek az írottakat nézik?

Egyik szóból a másikba
amit mondok, elhalványul.
Tudom, hogy élek
két zárójel között.

És eddig ez a kettős cikk a kortárs latin-amerikai költészetről. Ha tetszett, és azt szeretné, hogy időnként jobban visszanézzünk, és visszaszerezzük olyan költők és más írók szövegét és nevét, akik akkoriban nagyon sokat kínáltak nekünk (és továbbra is kínálnak nekünk), akkor csak el kell vagy közösségi hálózatokon keresztül. Boldog csütörtök estét!