Fotó: Javier Lorenzo, Twitter-profil.
Xavier Lawrence 1960-ban született Madridban, és újságírást tanult. Számos nyomtatott és rádiós médiában dolgozott, mint például a Cadena Ser vagy az El Mundo. Írói pályafutása ezzel kezdődött az utolsó katona, ez a cím nagy sikert hozott számára. Később megjelentette a folytatását A tabu őrzői, majd követte A kék bogár, amely a spanyol polgárháborúban játszódik. Legújabb regénye az a zöld lovag. Ebben interjú Mesél nekünk róla és további témákról. Nagyon nagyra értékelem az időt és a kedvességet, amit rám fordítottál.
Javier Lorenzo – Interjú
- ACTUALIDAD LITERATURA: Legutóbb megjelent regényed a zöld lovag. Mi inspirált a legjobban Sancho Martínban, abban a történelmi személyiségben, akire épül?
JAVIER LORENZO: Eltekintve attól megmenteni egy újabb veszteséget korlátlan és izgalmas történelmünkből, az a tény – akkor még nem ismertem –, hogy sok spanyol volt, aki harcolni ment a Szentföldre. Egészen odáig, hogy több pápa megtiltotta nekik a keresztes hadjáratokban való részvételt, mivel a felhívás olyan erős volt, hogy földjeik elnéptelenedésével fenyegetett, és ezért sajátos keresztes hadjáratunk megszűnésével, az ún. Reconquista. Másrészt, hogy a mi hős -mert annak nevezhető- jött találkozni a szultánnal Szaladin kérésére csodálatos részletnek és jelentéssel telinek tűnt számomra. Természetesen érdemes kitalálni.
- AL: Emlékszel valamelyik első olvasásra? És az első történet, amit írtál?
JL: Gyerekkoromban még a gyakorlatok utasításait is olvastam. Emlékszem, hogy az Elemiben megkértem anyámat, hogy adja át nekem a teljes gyűjteményt Az öt, szerző: Enyd Blyton. Persze ha júniusban mindegyiken túljutott. Ráadásul egész Bruguera átment a kezemen, és találkoztam Salgari, Stevenson, Zane Gray és természetesen vele Jules Verne. Hatteras kapitány kalandjai ill A titokzatos sziget -más legismertebb műveitől eltekintve – hevesen felfalták éhes, kábult szemeim. A Hold, a sarkok, a Maelstrom… Ez öröm volt.
És az első, amit írtam, az a költészet, egyértelműen. Anyámnak, gondolom. Ezen a ponton nem fogom kihagyni a klisét. Mindenesetre, Az esszéversenyeket mindig megnyertem az osztályomból, így feljöttem az emeletre, és itt vagyok.
- AL: Fő író? Többet és minden korszak közül választhat.
JL: A maguk módján úgy gondolom, hogy hárman egyformák, annak ellenére, hogy nagyon különböznek egymástól: Stendhal, Kafka y Hemingway. Mindhármuknak tiszta, megtévesztően egyszerű prózájuk van. Ahogy Hemingway mondta, amikor Faulknerről meséltek neki: "Tudom az összes rohadt szót, amit ír, de nem használom őket, mert nem akarom." Évszázadok telnek el, és nyelve továbbra is kortárs, hatásos és magával ragadó lesz. Ami a spanyolokat illeti, Cela és Delibes, bár különös módon a nagy Valladolid egyetlen történelmi regénye -Az eretnek- hidegen hagyott.
- AL: Milyen karaktert szeretett volna egy könyvben megismerni és létrehozni?
JL: Kétlem, hogy szívesen találkoztam volna vele: Pedro Páramo.
- AL: Van valamilyen különleges szokás vagy szokás az írás vagy az olvasás terén?
JL: Nem vagyok válogatós, de szükségem van rá csend és írni egy korábbi margót magány.
- AL: És a kívánt hely és idő erre?
JL: Sokszor írok róla éjszakaDe ezen már régen változtatnom kellett volna. Van egy fiú, aki ragaszkodik ahhoz, hogy iskolába menjen.
- AL: Vannak más műfajok, amelyek tetszenek?
JL: Mindazok, akik őszintén írnak. A műfajok álhírek. Egyetlen műfaj létezik, a jó irodalomé, és nem számít a rá adott jelző: fekete, gyerek, science fiction...
- AL: Most mit olvasol? És írás?
JL: Jelenleg hallucinálok – ez nem beállított kifejezés, pörög az agyam – egy kisregény erdélyi (magyar származású, név szerint) Bartis Attila. A címe A séta. Leírhatatlan, skizofrén, erőteljes és kérlelhetetlen. Úgy tűnik, egy baljós és őrült mountebank írta. Megijeszt!
Tekintettel ír, előrehaladott terhességem van újszerű ami nemcsak nem történelmi, hanem olyan, mintha semmit sem csináltam volna mostanáig. Ez egy felfedezés. Minden lépés meglepetés. És nem teszek hozzá többet.
- AL: Szerinted milyen a kiadói jelenet?
JL: Élek, ami nem kevés. Ők a hibásak azért, hogy az olvasók még nem egyfajta szigorúan titkos, sőt sátáni szekta. Áldásom mindenkinek. A legnagyobbtól a legkisebbig. És tessék, azok számára is, akik maguk adják ki a könyveket.
- AL: Nehéz az Ön által átélt válság pillanata, vagy képes lesz-e valami pozitívat megtartani a jövőbeni történetekhez?
JL: Olyan nehéz, mint bárki más. De számomra a válság, világjárvány és háború csak véletlen egybeesés. Egyszer, ha akarod, megmondom miért.