Egy hete került a kezembe Dekolonizálja az elmét, egy esszét, amely Ngũgĩ wa Thiong'o négy előadását egyesíti, Kenyai gondolkodó és lehetséges jelölt az idei irodalmi Nobel-díjra. Egy könyv, amely saját kultúrájából elemzi a kultúra és különösen egyes országok irodalmának problémáit: egy kolonializmusé, amely a történelem során a kisebbségi etnikai csoportok nyelvének felszámolásáért volt felelős.
A világ, az ENSZ és a szervezetek beszélnek az emberi jogokról, de erre ritkán gondolhatunk a saját nyelvén való írás joga is.
Fogságban tartott kultúra
Ngũgĩ wa Thiong'o, egyik előadása során, és a saját nyelvén írási jog fő védője.
Az angliai kifejezés afrikai írói úgynevezett kongresszusán, amelyet az ugandai Makerere Egyetemen tartottak 1962-ben, különféle afrikai írók találkoztak. Sokaknak azonban hiányzott a tanzán Shabaan Robert, Afrika legfontosabb költője abban az időben. És miért nem vett részt? Mivel Robert nem angolul, hanem csak szuahéli nyelven írt, és ezért nem volt érdemes részt venni egy ilyen konferencián.
Ezt az eseményt többször elemezték Ngũgĩ wa Thiong'o konferenciáin, aki miután több regényt jelentetett meg angolul egy olyan tehetségnek köszönhetően, amely lehetővé tette számára, hogy felemelkedjen Kenya posztkoloniális társadalmi láncában, úgy döntött, hogy csak anyjában áll és ír. nyelv, az gikuyu. Egy merészség, ami szinte életébe került, és rövid időn belül száműzetésbe vonult az Egyesült Államokba.
A sok példa közül kettő arra, hogy a többség, jelen esetben az angol vagy francia imperializmus hatása, amely éveken át gyarmatosította Ázsiát, Afrikát és Latin-Amerikát, hogyan taposta le a különböző kisebbségi kultúrákat. Először befolyásolni őket táncaik, dalszövegeik és verseik ürességében; majd arra kényszerítve őket, hogy fordítsák a fejüket egy új kultúra felé, amellyel soha nem tudnak teljesen egyesülni. És közben kakaó, olaj vagy gyémánt jött ki a hátsó ajtón.
Alkalmazkodj vagy állj ellen
Ugyanakkor széles körű vita bontakozik ki, amelyben sok a vélemény: néhányan, például a nigériai Chenua Achebe, kihasználták a fent említett kongresszust annak biztosítására, hogy ha lehetőséget kaptak volna arra, hogy az angol nyelvet használja a tömegek, használnám. Viszont sok más író továbbra is úgy véli, hogy a lényeg a tartalom, és amíg nagyobb a diffúziója a többségi nyelvben, addig ez elég lesz, mert a szerzőt nem a szavak érdeklik, hanem az, hogy mit mondanak. A másik végletben az előbb említett Thiong'o elhallgattatja angol nyelvét, mint módot az idegen dominancia visszaszorítására az övéhez hasonló kisebbségi kultúrákban. Azok az etnikai csoportok, amelyek nyelvének megvan a maga zeneisége, ritmusa és kifejezései, amelyeket nehéz más nyelvre lefordítani.
Néhány nappal ezelőtt beszéltem laz irodalomra, mint a világ megváltoztatásának fegyverére. És az az igazság, hogy az egyik leghatékonyabb lenne. A világ sebeinek helyreállítására szolgáló odüsszeának azonban része lehet az is, hogy minden kultúra lehetővé teszi a kifejezést, ahelyett, hogy hipnotizálná őket olyan gondolatokkal, amelyek nem mutatnak rá a valódi problémára.
Jelenleg sok ember, különösen az aktivisták felelősek a különböző etnikai csoportok nyelvén történő írás iránti jog előmozdításáért. kultúrájuk megőrzése érdekében, példákkal a legutóbbi kurd tanulmányi program, amelyet az iráni Kurdisztáni Egyetem hagyott jóvá, vagy a Kichwa mint második iskolai nyelv népszerűsítése, amelyet a CONAIE szervezet felélesztett Ecuadorban.
Ennek ellenére nem szeretném kérdés nélkül véget vetni: előnyösebb lenne engedélyezni az összes nyelv fejlődését, ahelyett, hogy azokat olyan nyelvhez akarnánk igazítani, amely nagyobb diffúziót tesz lehetővé számukra?
És légy óvatos, a "nacionalizmus" szó egyetlen sorban sem jelent meg.