Du Fu. 5 vers a kínai költészet klasszikusának emlékére

Más néven A fu, ez a költő az egyik a kínai irodalom nagy klasszikusai. Valójában úgy tartják "Szent költő". Ma Megmentem az alakját (vagy felfedezem) azáltal, hogy szemügyre veszem alakját és munkásságát, amelyből ezeket választottam ki 5 vers.

Du fu

Évben született 712, hamar megmutatta a tanulás és tehetség könnyűségét. Szerette a festészetet, a zenét és a lovaglást is. Fiatal korában szándékában állt viselni a Bohém élet, ő volt utazás Kína - szerte a legvirágzóbb időszakban Tang-dinasztia.

Amikor végre olyan munkát kapott, mint hivatalos, mivel első próbálkozásból nem sikerült a császári vizsgákat letenni, a lázadás ez sok éven át vérontaná Kínát. A császár cenzorrá nevezte ki, Du Fu pedig a tönkrement birodalom.

Minden több versben is tükrözte, valamint barátságai más nagy költőkkel, mint pl LiPo, a család iránti szeretet vagy együttérzés a város szegénysége iránt. Átment a az elmúlt években élete ben nagyon bizonytalan körülmények között és a barátok anyagilag támogatják. És bár nem sikerült elismerni az életben, presztízse és hírneve halála után nőtt.

Nagyon termékeny, örökségét hagyta több mint 1.400 vers. Műveinek néhány címe A fecskék ferde repülése o Tu Fu verseinek összefoglalója és kommentárja.

5 vers

Felemelkedés

Az erőszakos szél
a magas ég alatt,
a majmok üvöltik szomorúságukat.
A sziget fehér homokja felett,
egy madár repül, köröz.
Végtelen levelek, fújta a szél,
fütyülve esnek a fákról,
és a hatalmas Jangce viharosan fut.
Messze az otthonomtól
Sírok a szomorú őszre
és az utazások számomra végtelennek tűnnek.
Öreg ember, egyedül elárasztva betegségekkel,
Felmegyek erre a teraszra.
A nehézségek, nehézségek és szorongás,
bőségessé tették ősz hajam.
És nem tehetek róla, hogy félreteszem a poharamat.

***

Tavaszi vizek

A harmadik hónap, és az őszibarack kivirul
lebegnek a folyó hullámain.
A patak helyreállítja régi lábnyomait,
és hajnalban elárasztja a strand határait.
Smaragdzöld pislákol az ágak kapuja előtt,
miközben javítom a kötélzetemet
És ledobok egy illatos csalit
Megkötöm a bambusz csöveket a kert öntözéséhez.
A röpködő madarak már légiósak
és zajos hubbubban vitatják a fürdőszobát.

***

Téli hajnal

Az állatöv emberei és állatai
Még egyszer ellenünk.
Zöld borosüvegek, vörös homár héjak,
Minden üres, az asztalra vannak rakva.
Hogyan felejtsünk el egy régi ismerősöt?
És mindegyik ülve hallgatja a saját gondolatait.
Kívül szekérkerekek peregtek.
Az ereszben a madarak felébrednek.
Hamarosan egy másik téli hajnalban
Szembe kell néznem negyven évemmel.
Kemény, makacs pillanatokat nyomnak rám,
A szürkület hosszú árnyékába hajolt.
Az élet megrészeg és múlik, részeg wisp.

***

A Festett Goshawk

A fehér selyemen
szél és fagy emelkedik:
csodálatra méltó festménye erről a szamárról.
Készen áll egy ravasz nyúl vadászatára, emeli szárnyait,
és profiljában a szeme úgy néz ki, mint egy szorongatott majomé.
Ha a selyemzsinór kiszabadult
ami a fényes bothoz köti
az ablak tetején,
várakozás a síp repülésére;
ha már otthagyták
megtámadja a közönséges madarakat,
toll és vér terjedt át a hatalmas réten.

***

A korlát vízére nézve hagytam a szívemet repülni

A falaktól távol, széles korláton,
falu nélkül akadályozni,
a tekintet messzire, messzire ér.
A folyó tiszta vizei szinte elárasztják a csatornát.
Tavasz vége,
és a derűs fák tele vannak virágokkal.
Finom eső között,
megjelennek a minnák,
és a fecskék ferde repülése
a szelíd szellő pairo-jához.
A városban százezer otthon,
itt két vagy három család.