Beatrice István kombinálja a munkáját pszichológus az irodalom. Számos regénye jelent meg, az utolsónak pedig a címe a királynő alkonya. Ebben interjú Mesél nekünk róla és más témákról. Nagyon nagyra értékelem az idejét és a szakértelmét.
Beatriz Esteban – Interjú
- ACTUALIDAD LITERATURA: Az új regényed az a királynő alkonya. Mit mond nekünk erről, és honnan jött az ötlet?
BEATRICE ESTEBAN: a királynő alkonya ez egy regény Atlantiszban játszódik, mielőtt elsüllyedt, az a matriarchális társadalom ahol a sellők és az atlantisziak látszólagos fegyverszünetben élnek együtt. A regény a történetét követi nyomon Elayne, a koronahercegnő, aki úgy dönt, hogy elmenekül a palotából, miután felfedezte annak titkait, így ori, a bosszútól elvakított fiatalember, és Csengő, aki nem emlékszik a múltjára, de emlékszik az őt meglátogató sellőre, amikor az életük összefonódik, miközben Atlantiszt ostorozza, ami legendává teszi.
Ez a regény már évek óta jár a fejemben, amikor eszembe jutott, hogy megkérdezzem magamtól: mi adhatott Atlantisznak ekkora hatalmat? Mi van, ha ez az ő együttélése a sellőkkel? Amikor az Atlantiszról ismert keveset kutakodtam, eszembe jutott, hogy matriarchális társadalommá alakítsam, amikor láttam, hogy egy istennőt imádnak. A többi a helyére került, mint a dominó: minden szereplő egy történet, egy konfliktus, egy trópusi vonalat követi, amit meg akart írni. Az örökkévaló fülbevalóim között volt írjon egy sellő és társadalma szemszögéből, és ezzel a regénnyel azt is teljesíthettem.
- AL: Emlékszel valamelyik első olvasásra? És az első történet, amit írtál?
BE: Olvasva nőttem fel Kika szuper boszorkányEgy Laura Gallego kamaszkorban... Amikor kicsi voltam, kb történetek Imádtam, hogy hossz szerint osztották őket (szerintem béka, egér és liba), és mindig a leghosszabbat kértem.
Az első történetnek, amit írtam, elneveztem citrom. A-ból mentem varázslatos világ a felhőkben amelyet valóban Limónnak hívtak.
- AL: Fő író? Többet és minden korszak közül választhat.
BE: Mindig is csodáltam és nagyon csodálom a tehetségét és a prózáját Victoria Alvarez.
- AL: Milyen karaktert szeretett volna egy könyvben megismerni és létrehozni?
BE: Sokat gondolok rá! Elmesélem a főszereplőknek Az atlasz hatosa, Nemrég olvastam, és lenyűgözött a személyiségük és a köztük lévő dinamika.
- AL: Van valamilyen különleges szokás vagy szokás az írás vagy az olvasás terén?
BE: Semmi különös. Megszokott lény vagyok így nehezen tudok írni, ha távol van a számítógépemtől, vagy háttérzene nélkül. Olvasáskor, előtte szokása volt mindig az utolsó mondatot elolvasni mielőtt új regénybe kezdenék, amíg meg nem kaptam a nagy spoiler (a második könyvvel volt A jéhezők viadala) és abbahagytam.
- AL: És a kívánt hely és idő erre?
BE: Kedvenc időm és helyem olvasás benne van az ágyam közvetlenül lefekvés előtt; Egész életemben ezt csinálom. És írj bárhová, de ha a nézetek kísérik, azt jobban értékelem.
- AL: Vannak más műfajok, amelyek tetszenek?
BE: A kedvenc műfajom az fantázia, és nagyon élvezem a történelmi.
- AL: Most mit olvasol? És írás?
BE: Most olvasok soha nem lesz örökkéaz Arantxa eszik. Jelenleg keveset írok, de igyekszem megtalálni azokat a pillanatokat, amelyeket a most kézben lévő projektnek szentelhetek, egy álomszerű felhangú regénynek. mágikus realizmus melyik becenév"Projekt társulat".
- AL: Mit gondolsz, mi a kiadói élet, és mi döntött úgy, hogy megpróbálsz publikálni?
BE: A kiadói ágazat követi a szédítő tempóban, de számomra az a legfontosabb, hogy továbbra is megjelenjenek a hallandó történetek, amelyek nálunk évekkel ezelőtt nem voltak. Továbbra is azok a helyek, ahol felfedezzük és megtaláljuk önmagunkat.
Amikor több mint hat évvel ezelőtt elkezdtem publikálni, ugyanaz az oka volt, amiért most is publikálok: az a mód, ahogyan ezek a történetek összehoznak minket, hogyan segítenek megérteni önmagunkat és a világot, és a bennük talált menedéket. Mindig megkönnyebbült a gondolat, hogy történeteim nem csak nekem jelenthetnek menedéket, hanem másoknak is.
- AL: Nehéz az Ön által átélt válság pillanata, vagy képes lesz-e valami pozitívat megtartani a jövőbeni történetekhez?
BE: Számomra az, hogy a változások ideje, és minden változás nehéz, még akkor is, ha jó, de szeretném hinni, hogy ezek azok, amiktől fejlődünk. Mindig arra törekszem, hogy regényeim egyik fő üzenete az remény, abban a reményben, hogy a dolgok változhatnak és jobbak lesznek, úgyhogy szerintem ez nagyjából megválaszolja a kérdést.