Apáink utolsó napja
Apáink utolsó napja -vagy Les Derniers Jours de nos pères, eredeti francia címén Joël Dicker svájci író első regénye. Ez a kortárs történelmi munka először 2012 januárjában jelent meg a L'Age d'Homme kiadónál. Ezt követően a könyvet 2014-ben az Alfaguara szerkesztette és forgalmazta spanyolul, Juan Carlos Durán Romero fordításával.
A regény versenyzett és elnyerte a rangos Prix des Ecrivains Genevois-díjat, amelyet Svájc francia nyelvterületén négyévente adnak át. Hivatalos megjelenése után bestseller lett hazájában.. A spanyol ajkú piac a maga részéről vegyes kritikákkal fogadta, bár nem maradt figyelmen kívül, így Dicker más műveit is olvashatták.
Összefoglalása Apáink utolsó napja
A második világháború egyik legkevésbé ismert epizódja
Paul Emile, ismertebb nevén Palo, Ő egy fiatal férfi, akit az Különleges műveletek igazgatója (SOE). Ez az egy brit szervezet, amelyet felderítés, szabotázs és kémkedés végrehajtására terveztek a nácik által megszállt Európában, miközben titokban segítette az ellenállás tagjait. Palo meg akarja menteni a hazáját, de ugyanakkor gondoskodni akar apjáról, egy Párizsban egyedül élő özvegy emberről.
Bár az SOE megtiltja tagjainak, hogy a cellán kívül bármiféle kapcsolatba lépjenek családjukkal és barátaikkal, Palo megszegi a szabályokat, és kettős életet él kémként és bankárként. Egy német ügynök azonban felfedezi őt, és veszélybe sodorja küldetését, családját és kollégáit, Gordót, Keyt, Stanislast, Laurát, Claude-ot és másokat. Lehetséges, hogy a főhős és társai életben maradjanak egy ilyen brutalitású környezetben?
Tárgyai Apáink utolsó napja
Néhány kritikus Megjegyezték, hogy a regény a rendőrség és a kém műfaj közé esik, de ez, nem is elég meghatározni, és nem is helyes. Apáink utolsó napja Ez egy könyv, amely egy szerelmi történetet mesél el különböző nézőpontokból: családi, romantikus, barátság és az ország iránti odaadás háború idején.
Míg Paul Émile és szövetségesei egy kémkedésben és kémelhárításban képzett csoport, és a történet az ő kiképzésük és az SOE-n belüli tevékenységeik körül forog, A regény középpontjában az összes szereplő közötti kapcsolatok állnak. Ehhez járul az a mód, ahogyan kötődnek az akadályok leküzdéséhez.
Az egyik legfigyelemreméltóbb látnivaló Apáink utolsó napja Ez a karakterek felépítéséhez kapcsolódik. Joël Dicker a nemzetközi kémek pszichéjében áskálódik Művének érzelmességét pedig maximális erőre kapja, valódi mélységet érve el, amely képes megmozgatni az olvasót, mert a nap végén az, hogy mi történik a kémekkel, nyílt rejtély volt.
Joël Dicker narratív stílusa
Apáink utolsó napja Ez távol áll Joël Dicker művének stílusától és visszatérő témáitól. Különösen, Ez egy lineáris könyv, amely távol áll a címekhez hasonló Az alaszkai Sanders-ügy később pedig regényeket. A narratíva ugyanakkor nagyon bőbeszédű, kiterjedt történelmi dokumentációt és utalásokat tartalmaz a második világháborúból. A regény azt a képességet is elmélyíti, amelyet az embereknek szeretniük vagy gyűlölniük kell.
Joël dicker feltárja az emberi faj árnyalatait a váratlan helyzetek idején. Így feltárul a nácik szövetségesei franciák és a jószívű németek, akik segítették a főszereplőket a szabadságharcban, világos üzenetet hagyva arról, hogy a gonosz és a jóság nem velejárója egyik vagy másik oldalnak. Ráadásul egyik szereplő sem felesleges. Mindegyiknek alapvető szerepe van a regény kontextusában.
Lehetséges, hogy háború idején megéri a szerelem?
A szerelem Joël Dicker regényének egyik legjobban tárgyalt témája. Ez Az összes főszereplő és minden lehetséges módon kifejezi. Amikor azonban elérkezik a töréspont, és a főszereplők nyomorúságba süllyednek, érdemes megkérdezni, érdemes-e szeretni háború alatt? A válasz, bár fájdalmas, egy határozott „igen”.
A szerelem az a motor, ami mozgatja a gipszeket, ez az oka annak, hogy előre vagy hátra mozogjanak. Ugyanakkor nyilvánvaló és hiteles a testvériség és a bajtársiasság az ellenállás tagjai között, de vannak árulások és összeesküvések is bizonyos szövetségesek részéről, így a főszereplők közötti bizalom lesz az egyik legnagyobb fegyverük.
A szerzőről, Joël Dickerről
Joël dicker 1985-ben született Genfben, Svájc francia nyelvterületén. Bár nem volt túl nagy szenvedélye az akadémikusok iránt, már egészen korán elkezdett írni. 10 évesen már publikált A Gazette des Animaux -Az állattár-. A szerző hét évig dolgozott rajta, munkájának köszönhetően megkapta a Prix Cunéo Természetvédelmi díjat. Ezenkívül a Tribune de Genève Dickert „Svájc legfiatalabb főszerkesztőjének” nevezte.
19 éves korában a szerző egy irodalmi vetélkedőn indult a címmel El Tigre. Nem sokkal később az egyik zsűri bevallotta neki, hogy nem ő lett a nyertes, mert a zsűri szerint ez egy olyan történet, amely túlságosan felkészült ahhoz, hogy egy ilyen fiatal íróhoz tartozzon, ezért plágiumnak tartották. Ennek ellenére a szöveg elnyerte a Fiatal Frankofón Szerzők Nemzetközi Díját, és mesegyűjteményben is megjelent.
Joël Dicker további könyvei
- La vérité sur l'affaire Harry Quebert – Az igazság a Harry Quebert-ügyről (2012);
- Le livre des Baltimore – The Baltimore Book (2015);
- La disparition de Stéphanie Mailer – Stephanie Mailer eltűnése (2018);
- 622-es szoba — A 622-es szoba rejtélye (2020);
- Az Alaska Sanders-ügy (2022).