Fotó: Almudena de Arteaga. A Communications Ingenuity jóvoltából.
Almudena de Arteaga Író, előadó és rovatvezető. Madridban született, az UCM-en szerzett jogi diplomát. 1997-ben jelentette meg első regényét, Eboli hercegnője, akinek sikerei miatt kizárólag az írásnak szentelte magát. Ezután újabb 20 mű következett. A kritikusok az egyik legkiemelkedőbb jelenlegi történelmi regényírónak tartják. Legújabb regénye az A kreol alkirály. Nagyon szépen köszönöm az erre fordított időt és kedvességet interjú ahol mesél róla és még sok más dologról.
Almudena de Arteaga – Interjú
- ACTUALIDAD LITERATURA: Legújabb regényed a címe A kreol alkirály. Mit mond nekünk erről, és honnan jött az ötlet?
ALMUDENA OF ARTEAGA: Felicitas, aki New Orleans-ban (Louisiana) született és Aranjuezben (Spanyolország) halt meg, jól példázza a független, bátor és tapasztalt nő. Ismerje meg első kézből a világtörténelem két fontos pillanatát, a függetlenség az Egyesült Államoktól és a francia forradalomtól, és mindkettőben közvetlenül vagy közvetve részt vesz. Amellett, hogy özvegyként nem fél attól, hogy tovább fejlődjön, és egy olyan világban, ahol sok nő utazik a régi kontinensről az új kontinensre, jobb életet keresve, elhatározza, hogy megteszi az utat, hogy gyermekeit a megfelelő oktatásban részesítse. ígéretet tett férjének a halál ágyában
tizennyolcadik század vége egy nő életét nem lehet megérteni anélkül, hogy a férje mellett ne sétálna. Bernard az egyetlen spanyol elismert az amerikai forradalom hőse festménye pedig a Capitolium falain lóg. Megszabadította a Mississippi egész partját a brit zaklatástól, elfoglalta Floridát és Pensacolát, segített George Washingtonnak, amikor a háború elvesztésére készült, Louisiana kormányzója és Új-Spanyolország alkirálya és nem folytatom, mert olyan spoilert csinálnék, amit nem akarok a regényemmel. Története a Mississippi-ig terjedő árukereskedelmi történetekről, a miszegenációról, a karibi kalózokról, a mexikói alkirályi jogokról, a madridi udvarban tartott irodalmi összejövetelekről és a száműzetésről szól.
- AL: Visszaléphet az első olvasott könyvhöz? És az első történet, amit írtál?
ADA: Az elsők a gyerekmesék és képregények voltak, és amikor elolvashattam a gyűjteményt Az öt y A Hollisterek, aki olyan kalandokat élt meg, amelyekről az EGB-ben tanuló összes gyerek álmodott.
- AL: Fő író? Többet és minden korszak közül választhat.
ADA: Nehéz kérdés, hiszen a fiatal angol irodalom szinte minden műfajában olvastam regényeket, mindet Agatha Christie, amely a krimikkel ismertetett meg egészen a nagy humoristákig, mint Faház a Tom sharpe hogy véget vessen a páratlan szatírának Quevedo vagy kortársunk Eduardo Mendoza helyőrző kép.
A történelmi regényt mindig más tiszta fikciók tarkítják.
Az iskolában úgy kezdtem, ahogy kell Don Quijote a foltról Don Miguel de Cervantes, bár amikor először átment a kezembe, talán túl fiatal voltam ahhoz, hogy megfelelően értékeljem. Később az övétől Példaértékű regények a mi Nemzeti epizódok Benito Pérez Galdós áthaladó Az elátkozott királyok, Maurice Drouon, a Hadrianus emlékei, Marguerite Yourcenartól ig Az Unikornis keresésében, írta: Juan Eslava Galan.
És így folytathatnám a végtelenségig, mert volt szerencsém több száz izgalmas történettel találkozni, amelyek olvasóként több mint oltották szomjam.
- AL: Milyen karaktert szeretett volna egy könyvben megismerni és létrehozni?
ADA: Minden olyan regény fő eleme, amely elcsábít abban a pillanatban, ahogy áthalad a kezemen. Van egy számítógépes fájlom, amit ötleteim fiókjának hívnak, és tele van történelmi nők, akik elmerültek a legabszolútabb kiközösítésben vagy feledésben, olyan életekkel, amelyeket érdemes helyreállítani akik várják a lehetőségüket, hogy egy napon, ha Isten életet ad, meglássák a fényt. Csak abban reménykedem, hogy úgy teljesíthetem őket, ahogy megérdemlik, hiszen valakiről írni nagy felelősség, még akkor is, ha évszázadok óta eltemették.
- AL: Van valamilyen különleges szokás vagy szokás az írás vagy az olvasás terén?
ADA: ninguna. Mivel egy nagy család lánya és egy nagyon fiatal anya, aki még egyetemen tanul, megtanultam a legváratlanabb helyekre koncentrálni, és talán ez segített abban, hogy ne legyek válogatós.
- AL: És a kívánt hely és idő erre?
ADA: A házam, egy repülőtér, a vonat, a tengerpart, a hegy... Bármelyik helyen ahol leülhet, jó olvasni. Írni, általában az otthonom hacsak egy regény szállítási határideje nem nyom el.
- AL: Vannak más műfajok, amelyek tetszenek?
ADA: Mindaddig, amíg a munka jó és dicséretes. bár mindig A történelmi regény felé hajlok.
- AL: Most mit olvasol? És írás?
ADA: olvasás Egy csomó fájlokat különböző országos történelmi levéltárakból. Nehéz most nyomon követni.
dokumentálokEgy gipuzkoai nő élete a XNUMX. században amit aligha tud valaki, egy nagyszerű tengerész felesége, a kultúra és az önfejlesztés példaképe. Többet nem mondok hogy később meglepetés és nagy egybeesés folytán más írók is megjelennek, akik ugyanabban az időben emlékeznek rá. Nem ez lenne az első alkalom, hogy ez történik velem.
- AL: Mit gondolsz, mi a kiadói élet, és mi döntött úgy, hogy megpróbálsz publikálni?
ADA: A jó kiadóknak a titáni munka előrébb, mert most az igazi és újszerű kiadói siker keresése mellett az eladáshoz meg kell küzdeniük annak a kínálatnak a versenyével, amelyet a szórakoztatás területén az új technológiák kínálnak a fiataloknak.
A siker óta Eboli hercegnője, amely az első regényem volt a megjelent huszonkettő közül, soha nem írtam publikálás nélkül.
- AL: Nehéz az Ön által átélt válság pillanata, vagy képes lesz-e valami pozitívat megtartani a jövőbeni történetekhez?
ADA: A nehéz pillanatok számomra rendkívül felemelők a tehetségek ösztönzésére. Csak muszáj leülni dolgozni és alkotni és az ötletek sokkal könnyebben áramlanak, mint nyugodtabb időkben.