Fotó: Roberto Santiago, Facebook-profil.
Robert Santiago Madridi származású, és nagyon változatos szakmai karriert futott be. Televíziós műsorok forgatókönyvírója, gyermek- és ifjúsági irodalom szerzője, valamint forgatókönyvíró és filmrendező. Könyvsorozata A focisták egy kiadói jelenség, amely az elmúlt évek egyik legkelendőbb gyermekirodalmi gyűjteményévé vált. És azt is több nyelvre lefordították. Nemrég publikált egy másik sagát, az idő idegenei. En ezt interjú Beszél velünk arról A sasok dombjának rejtélye, utolsó címe a labdarúgók, és még sok más. Köszönöm idejét és kedvességét, hogy segítsen nekem.
Roberto Santiago – Interjú
- ACTUALIDAD LITERATURA: A legújabb regényed A foci címet viseli A sasok dombjának rejtélye. Mit mond nekünk?
Robert Santiago: 21 könyve után A focisták Vicces, de az az érzésem, hogy még sok mindent el kell mondanom ezekről a karakterekről. ebben a regényben utazás Almeriába, a MAAVI Alapítvány, amely egy ténylegesen létező webhely. Tavaly találkoztam velük, az Afrikából érkezett, súlyos társadalmi kirekesztés veszélyével küzdő gyerekeket segítik oktatáson és sportoláson keresztül. Nagyon megérik.
Ez az a fajta ember, akibe az elkötelezettségük és elhivatottságuk miatt szeret bele. Ban ben A sasok dombjának rejtélyeott vitatják nemzetközi futballtorna ami egy nagy rejtélyt rejt magában: a legjobb játékos egy afrikai lány, aki egy szót sem szól, és senki sem tudja, honnan jött. Szerintem ő az legérdekesebb könyv és egyben a leginkább támogató de A focisták A mai napig
- AL: sok futbolísimos, A tizenegy, Az idő idegenei, A lázadó királylányok... Hogyan kell ennyi sorozatot egyszerre írni, és mindegyikkel sikeres lenni?
RS: Nagyon szerencsés vagyok: annak szentelem magam, amit a legjobban szeretek a világon, mesélek. A gyermekirodalom révén Olyan értékekről beszélek, mint a csapatmunka, az egyenlőség és az empátia azokkal, akik mások. Tényleg élvezem. És szerencsére a gyűjteményeimnek nagy sikere van. hálát adok minden nap, hogy ennyi olvasóm van. Néha megdörzsölöm a szemem, hogy megbizonyosodjak róla, nem vagyok-e egy álom közepén. Nagyon örülök.
- AL: Visszaléphet az első olvasott könyvhöz? És az első történet, amit írtál?
RS: Mindig is sokat olvastam. Az én házamban ez bevett gyakorlat volt, és számomra az olvasás ugyanolyan normális volt, mint a falatozás vagy a fogmosás. Az első könyvgyűjtemény, amely megragadt, az volt Az öt írta Enid Blyton. Egy banda, amely olyan rejtélyeket fejtett meg, amelyeket a felnőttek nem voltak képesek felfedezni. Ha nem olvastam volna, valószínűleg soha nem írtam volna. A focisták.
Ami az első történetemet illeti, Elmentettem az első történetet teljes, amit tíz éves koromban írtam. Anyám gépelte. És apám bekötötte. Egy titkos ügynök kalandjait mesélte el, aki a titkos szervezet, amely el akarta égetni a bolygó összes könyvét… Talán egy napon közzéteszem, ha ha ha ha ha!
- AL: Fő író? Többet és minden korszak közül választhat.
RS: Kétségtelenül az a könyv, amit életemben a legtöbbször olvastam. A kincs szigete írta: Robert Louis Stevenson. Véleményem szerint a valaha írt legjobb kalandregény. És ez sokat mond.
Én is időnként újraolvasom Moby Dick Herman Melville, állandó metaforája minden félelemnek vagy megszállottságnak, amellyel az életben élünk. És persze magától Melville-től is szeretem a történetet Bartleby, a jegyző. Egy csoda, talán minden idők legjobb története.
Mellesleg vicces, de igen A kincs szigete o Moby Dick ma jelentek meg, ezt egy gyermekirodalmi gyűjteményben tennék meg.
- AL: Milyen karaktert szeretett volna egy könyvben megismerni és létrehozni?
RS: Herkules Poirot Agatha Christie, egy zseniális és elgyötört nyomozó.
El szuper róka Roal Dahl, egy vállalkozó szellemű családapa, aki soha nem veszíti el mosolyát vagy reményét, bármi történjék is.
Aragorn a Gyűrűk Urából. Sőt, azon a nyáron, amikor tizenhat évesen elolvastam azt a trilógiát, mondhatnám, találkoztam vele. Három hónapig éltem Középfölde és Rivendell között, biztosíthatom. Mindig köszönöm egy olyan zseninek, mint Tolkien, hogy megírta ezt a fantasztikus univerzumot.
Szívesen megalkottam volna bármelyik csodálatos költészetet Glory Strong. Micsoda tehetség, micsoda érzékenység, micsoda irigység a jó iránt.
- AL: Van valamilyen különleges szokás vagy szokás az írás vagy az olvasás terén?
RS: Nem vagyok mániákus. Ellenkezőleg, Gyakorlatilag bárhova tudok írni. Vonaton. Egy kávézóban. Egy könyvtárban. Parkban. Nemrég írtam egy történetet a tengerparton. Igen, napközben írnom kell. az éjszaka az olvasásé. Nos, és sok más dologra is.
- AL: És a kívánt hely és idő erre?
RS: Bár írhatok bárhova, de ha választhatok, akkor maradok az irodám. Kora reggel. A hatalmas ablakon beszűrődő fény. Ez a kedvenc napszakom. Néha zenével, sokan csendben. A számítógépem billentyűit kopogtattam. Szeretem azt gondolni, hogy az írás olyan, mint a zene. Elnézést, zongoristaként látom magam, aki dallamos érzelmeket közvetít szavakon keresztül, mintha hangjegyek lennének.
- AL: Vannak más műfajok, amelyek tetszenek?
RS: Minden műfajt szeretek. Talán kivéve a terrort. Mindig is nagyon félelmetes gyerek voltam, és bizonyos értelemben az is vagyok. mindent elolvastam. Thriller, történelmi regény, romantika, kaland, vígjáték... az aktuális regények között nehéz jó vígjátékot találni. Nemrég olvastam boldogság bolt, írta: Rodrigo Munoz Avia. Szerettem. ajánlom neked.
- AL: Most mit olvasol? És írás?
RS: Jelenleg két könyvet olvasok: Jack Mullet a hét tengerről, írta: Cristina Fernandez Valls. Y Az ítélet írta Michael Connelly. Két teljesen különböző regény, amit nagyon élvezek.
Nem hagyom abba az írást. most például Bezárom a következő kalandot az idő idegenei. Biztosíthatlak, hogy minden könyvbe, amit írok, a szívem egy darabkáját helyezem el. Az írás mindig sokba kerül. És egyben nagyon élvezetes. Ha a két dolog közül az egyik nem történik meg, akkor valami nincs rendben.
- AL: Mit gondolsz, mi a kiadói élet, és mi döntött úgy, hogy megpróbálsz publikálni?
RS: Jelenleg Spanyolországban élünk a gyermek- és ifjúsági irodalom aranykora. Mind mennyiségben, mind minőségben. Több és jobb szerző, illusztrátor és kiadó van, mint valaha. Élvezzük ki ezt a pillanatot.
Huszonöt éve adtam ki első regényemet, a hazugság tolvaj. Beküldtem az El Barco de Vapor díjra, és bár nem nyertem, felhívtak, hogy tegyem közzé. Nagy öröm volt, hogy még mindig részletesen emlékszem arra az érzelmi felhívásra.
- AL: Nehéz az Ön által átélt válság pillanata, vagy képes lesz-e valami pozitívat megtartani a jövőbeni történetekhez?
RS: Úgy tűnik, hogy a folyamatos turbulencia és válság időszakát éljük át. A 2012-es gazdasági válság. A világjárvány. Most a háború Európában… Ez őrültség. Jobban szeretek optimista lenni, és azt gondolni, hogy ezek a katasztrófák az igazán fontos dolgok bizonyos tudatának eredete lesz. És nagy irodalmi és művészeti alkotások magja is lesz. Mi, írók, annak a társadalomnak a lelkiállapotát tükrözzük, amelyben élünk, ez olyasvalami, amit nem mi döntünk el, hanem önmagunk ellenére történik. Amíg engedik, továbbra is írok regényeket, filmeket, színházat... és megpróbálom megnyitni az utat új olvasók előtt.