Carmela Trujillo. Interjú

carmela trujillo Nagyon jó írói profilja van. sokrétű és az irodalomban több stílust játszott, a gyermekműfajtól kezdve a novellán és a költészeten át a regényig. Több díjat és említést is kapott érte. Jelenleg három műve van a piacon, a versek, UNA újszerű és egy könyvet jelentések. Ebben interjú Mesél róluk és sok más témáról is. Nagyon szépen köszönöm az idejét és a figyelmet.

Carmela Trujillo – Interjú

• ACTUALIDAD LITERATURA: Legújabb könyve versekből áll, és a címe szitakötő stressz, de több műfajt is érintettél. Van olyan, amit jobban szeretsz?

CARMELA TRUJILLO: Nos, szitakötő stressz, amelyet a kantábriai Libros del Aire kiadó szerkesztett, ez volt az első verseskötetem. És igen, ez az egyik utolsó könyv, amit kiadtam, de nem az egyetlen, mert néhány hónap eltéréssel megjelent a regény Luci Fer az emeleten lakik, szerkesztette a HarperCollins, valamint kattintás-fotó (csak e-könyv, Harlequin Ibérica nyelven), valamint a közös történetek könyve képzett írások egy másik világból, amelyben 7 szerző vett részt, és amelyet a Kalandraka ad ki. 

A műfajokat illetően Mindenkivel jól érzem magam ők. Természetesen mindegyikhez más idő, stílus vagy szellemi képesség kell, de mindegyiket élvezem. 

• AL: Emlékszel valamelyik első olvasásra? És az első történet, amit írtál? 

CT: Az én első olvasmányok, hat évesen egy enciklopédikus könyvbe kerültek, amiben több tárgynak is volt helye és a Nyelv rovatban (vagy valami hasonló, mert már nem emlékszem) mese- vagy verstöredékek, mint pl. Abenamari romantika, névtelen, és amit ma is elmondok.

Kilenc-tíz éves koromban olvastam a könyveit korong, a Az öt és a gyűjtemény Tintin amit a könyvtárban találtam. Mindent elolvasok, amit elkaptam, és nem mindig az életkorom szerint. Emlékszem például, hogy tizenkét-tizenhárom éves koromban olvastam Hidegvérű, Truman Capote, mert akciót csináltak az újságosnál, és megvettem a megtakarításommal; vagy az orosz regény A három kopejás érme, Vlagyimir Szocolin, amibe a járdán futottam bele, mert a szomszéd kidobta az erkélyről. 

első történeteim Nyolc éves koromban írtam őket, és így formáztam őket könyv, A illusztrációk meg minden, aztán eladtam őket az osztálytársaimnak. 

és első regény hogy én írtam és megjelentek, és amellyel megnyertem a Algeciras városának díjat 2005-ben, ez volt a címe kattintás-fotó. Tavaly egyébként a Harlequin Ibérica indította újra ebook formátumban. 

• AL: Fő író? Többet és minden korszak közül választhat. 

CT: Mindenekelőtt női írók: Carmen Martin Gaite, Lorrie Moore, Maggie O'Farell, Elisabeth Strout, dicsőség erős és Begoña Abad (az utolsó kettő, mint költő). én is szeretem őket Terry Pratchett és Ray Bradbury, a fantasztikus és/vagy tudományos-fantasztikus műfajon belül. ÉS García Márquez. A költők Peter Salinas és Angel Gonzalez. 

• AL: Milyen karaktert szeretett volna egy könyvben megismerni és létrehozni? 

CT: Soha nem gondoltam rá. Olvasok és élvezek. 

• AL: Van valamilyen különleges szokás vagy szokás az írás vagy az olvasás terén? 

TC: A csend. A teljes csend az írás idején. Nincs olvasnivaló hobbim, elég nekem a kanapé, váróterem, vonat... (de, ha csendben, akkor persze sokkal jobb).

• AL: És a kívánt hely és idő erre? 

CT: Beírom a szalon a házamból. Az egész asztal nekem való, nálam íróasztal, tele jegyzetekkel, tollal, mappákkal... máshova nem tudok írni. és annak kell lennie reggel, reggeli és séta után a kutyámmal. Aztán délután a korrekciók. 

• AL: Vannak más műfajok, amelyek tetszenek? 

CT: Úgy fogalmaznék, hogy milyen műfajok kevésbé szeretem őket: kéz rendőrség és tudományos fantasztikum (kivéve, ha Ray Bradbury írta). 

• AL: Most mit olvasol? És írás?

CT: Most olvastam kimerült kancákaz Bibiana Collado Cabrera, és nagyon tetszett. 

Azzal kapcsolatban, amit írok: hónapokat töltöttem korrigálása egy pár verses könyvek (A költészet ideje más, hosszabb időszakokat kér, több pihenéssel, mint az elbeszélésben, mielőtt azt gondolná, hogy a könyv már kész). 

• AL: Mit gondolsz, mi a kiadói élet, és mi döntött úgy, hogy megpróbálsz publikálni?

CT: Szerintem van a felesleges kiküldetés, mind a kiadók, mind pedig maguk a szerzők, akik önállóan publikálják műveiket. Tudom, hogy ez egyrészt jó hír (ráadásul sok a vásárlás is), de mindez oda vezet, könyvesbolt telítettsége és még a kiadók is. Ez pedig azt jelenti, hogy a legtöbb címnek alig adnak esélyt: ha például az első hónapban nincs kiárusítás, a könyvesboltok visszaküldik, és helyet adnak a beérkező új könyveknek.

Van egy hiperaktív érzés, az irodalmi stressztől vagy minek is nevezzem. És sok nagyon jó mű van, ami már nincs jelen, mert érkezik egy új tétel, ami sokszor semmivel sem jobb, mint az előző.  

körülbelül miért kezdtem el posztolni, a szervezetek és/vagy a a versenyeket létrehozó szerkesztőségek akinek bemutattam műveimet. Általában, ha befejezek valamit, ami igazán érdemes, elküldöm a kiadóknak, és ők döntik el, hogy kiadják-e. Vagy a kiadók valami konkrétumot kérnek tőlem, hogy része legyen valamelyik gyűjteményüknek vagy katalógusuknak. Soha nem szerkesztettem magam.