Alicia Vallina. Interjú a Hija del mar szerzőjével

Alice Valline tudta, miről ír, amikor 2021 áprilisában megjelentette első regényét címmel A tenger lánya. És ő volt a San Fernando-Cádiz Haditengerészeti Múzeum műszaki igazgatója, és számos cikket írt nemzeti és nemzetközi folyóiratokban a múzeumokról, a spanyol történelemről, a haditengerészet történetéről, a kortárs művészetről és a kulturális örökségről. Köszönöm szépen a figyelmet és az időt. elkötelezett ezt az interjút, az év utolsó, ahol erről a regényről és sok más témáról mesél nekünk.

Alicia Vallina – Interjú

• ACTUALIDAD LITERATURA: Tu novela, a tenger lánya, Ana María de Soto történetét meséli el nekünk. Ki volt ő és hogyan találtad rá, hogy írjon róla?

ALICE VALLINA: Lánya del mar a egy igazi nő története, egy hús-vér nő, aki Andalúzia belsejében, egy kisvárosban született, Aguilar de la Frontera (Córdoba), aki 1793, se több, se kevesebb, úgy dönt, szakít mindennel és megszemélyesíteni egy férfit, hogy jelentkezzen a spanyol haditengerészetbe. Természetesen az volt egyedülálló nő a maga idejében hogy a férfiak világában kellett érvényesülnie, amelyben minden hamis lépés az életébe kerülhet. Óriási bátor és nagyfokú öntudatlan nő, akire szerintem érdemes emlékezni. De ne felejtsük el, hogy ez egy regény, és vannak olyan részek, amelyek nem valódiak, vagy legalábbis ellenőrizni tudtuk. 

Másrészt én mindig ebben hiszek végül a nagyszerű történetek találnak ránk. Véletlenül tárják elénk, bár mindig tágra kell nyitnunk a szemünket, és elég kíváncsinak kell lennünk, hogy magunkévá tegyük őket. És ez így történt vele A tenger lánya. A cádizi San Fernando Tengerészeti Múzeum műszaki igazgatójává neveztek ki. Azelőtt az Escuela de Suboficialesben volt (a híres tengerészgyalogosok panteonja mellett, amelyről a regényben is szó esett).

Nők a haditengerészetben

Különösen meglepett, hogy a múzeum minden diskurzusában nem volt semmi semmi említés vagy utalás a nőkre hogyígy vagy úgy, hozzájárult volna a spanyol haditengerészet történetének összekovácsolásához, pontosabban a cádizi tengerészeti osztályé, amely referenciapont az általa irányítani kívánt múzeum számára. Ezért javasoltam először és kizárólag kutatási szempontból (mivel még soha nem írtam regényt, és számos esszét írtam a muzeológiáról, valamint a kulturális és katonai örökségről), hogy megismertessük egy nő történetét, aki jelentős szerepe volt e tekintetben.

így volt, tájékozódni az időről szóló dokumentációval és beszélni szakértő tengerészekkel, Találtam egy olyan karaktert, mint Ana María de Soto y Alhama, ami lehetővé tette számomra, hogy az életéről megszerzett adatok alapján izgalmas történetet alkossak.

• AL: Visszaléphet az első olvasott könyvhöz? És az első történet, amit írtál?

ALICIA VALLINA: Nem emlékszem pontosan, de lehet, hogy egy kalandkönyv volt. Különös szeretettel emlékszem gyermekkori olvasmányaimra a gőzhajó gyűjtemény és a kalandok Az öt. Vagy azok a könyvek, amelyekben te magad voltál kalandod főszereplője, és kockázatos döntéseket kellett hoznod a könyv egyik vagy másik oldalára lapozva, attól függően, hogy milyen döntéseket hoztál.

Mindig is szerettem a történeteket, különösen a történeteket Oscar Wilde mint a hírességeik A boldog herceg, A csalogány és a rózsa vagy az óriás önző. Las az első történetem, amit írtam pontosan azok voltak, moralizáló meséket amelyben az emberi lélek kivételes helyzetekben mutatkozott meg. Mindig is érdekeltek az emberek, szenvedélyeik, érzéseik, hogyan néz szembe lényével a világban és hogyan birtokolja félelmeit és szabadságát.

• AL: Fő író? Többet és minden korszak közül választhat. 

ALICE VALLINA: Ana Maria Matute Fiatalkorom óta az egyik irodalmi szenvedélyem. Óriási kreativitással, érzelmes, gyönyörű és egyedi történelemmel rendelkező nő. A nagy Oscar Wilde is, korának zseniális foglya és a társadalom meg nem értése, amellyel a társadalom megsemmisíti a másokat. És persze a nagy orosz irodalmárok kedvelik gogol, Puskin, Tolsztoj o Dosztojevszkij. Szenvedélyesen szeretem az irodalom moralizálását, a társadalmi lemondást, szatirikus és mindig időtlen, tele spiritualitással és az emberi lények veleszületett tulajdonságainak gyümölcsével. 

• AL: Milyen karaktert szeretett volna egy könyvben megismerni és létrehozni? 

ALICIA VALLINA: Sokan, ezrek, nem lenne elég életem vagy időm, sem elég képzelőerőm vagy kapacitásom, hogy megalkossam az egyetemes irodalom nagyszerű szereplőit olyannak, amilyenek számomra. Alonso quijano, Számol Dracula, Sherlock Holmes, a Notre Dame-i toronyőr, Alicia Csodaországban, a kicsi herceg, Frankenstein vagy persze a csodálatos William Baskerville-ből… Ez utóbbi lenyűgöz, szívesen lettem volna a tanítványa, egy Adso de Melk, aki naiv és tudásvágyó volt, ami nyilvánvalóan tilos egy hétköznapi nő számára a tizennegyedik században.

• AL: Van valamilyen különleges szokás vagy szokás az írás vagy az olvasás terén? 

ALICIA VALLINA: Az igazság az, hogy szükségem van a teljes csend mindkét tevékenységhez. Szeretek koncentrált és nyugodt lenni, csak az aktuális feladatra koncentrálok.

• AL: És a kívánt hely és idő erre? 

ALICIA VALLINA: A legcsendesebb pillanat mindig az éjszaka, de sajnos azt is élvezem a legkevésbé, mert amikor megérkezem, mindig fáradtabb vagyok a napi munkától. Általában az én helyem írok irodaBár általában bárhol és a nap bármely szakában jegyzetelek, ötleteket írok le, egy mindig kísérő füzetbe vagy szükség esetén a saját mobilomon. 

• AL: Vannak más műfajok, amelyek tetszenek? 

ALICIA VALLINA: Nagyon szeretem a tudományos fantasztikum és a regénye kaland. A nagyokat is Klasszikus az egyetemes irodalom, amelyet soha nem hagyok fel, és amelyhez időről időre mindig visszatérek.

• AL: Most mit olvasol? És írás?

ALICIA VALLINA: Jó barátom regényét olvasom Mario Villen jogosult Ilion, egy nagyszerű epikus regény, amely Homérosz Iliászát a jelenlegi időkhöz igazítja, rendkívül zseniális narrációval. és már az is vagyok befejezem a következő regényem megírását, szintén szerkesztette a Plaza & Janés.

Nemrég érkeztem Ecuadorból, hogy befejezzem az országgal kapcsolatos dokumentáció még függőben lévő részét. Ezen a nyáron pedig két hetet töltöttem Franciaországban, a Loire-parton, hogy meglátogassam az új történet főszereplői által látogatott helyeket. Valódi karakterek és nagyon ismeretlenek a nagyközönség számára, de velük csodálatos történetek, ebben az esetben században játszódik, pontosabban a gyarmati Spanyolországban.

• AL: Szerinted milyen a kiadói jelenet?

ALICIA VALLINA: Ez egy panoráma nagyon változatos és összetett. Abban az esetben történelmi regény Évente több ezer cím jelenik meg, és a műfaj szerencsére nagyon jó egészségi állapota van. Az embereket érdekli a múlt ismerete, hogy némi tudással nézzenek szembe a jelennel, és hasznos eszközökkel nézzenek szembe a jövővel.

De az igaz, hogy egy olyan versenyképes területen, mint az irodalom, nehéz utat törni. Apránként elérjük, köszönhetően a médiának, a közösségi hálózatoknak és az embereknek, akik elkötelezettek munkánk megismertetése iránt. Ezt nagyon nagyra értékelem, mivel ez elengedhetetlen és rendkívül szükséges feladat. 

• AL: Nehéz az Ön számára a válság pillanata, amit átélünk, vagy képes lesz megtartani valami pozitívumot mind a kulturális, mind a társadalmi téren?

ALICIA VALLINA: Az válság pillanatai az én szempontom szerint mindig c-ként kell használnikatalizátorok a pozitív változások és fejlesztések előmozdításához. A válságok, ha intelligenciával, kritikai érzékkel és alázattal nézünk szembe velük, elősegíthetik személyes fejlődésünket, kapcsolatokat és együttműködési hálózatokat hozhatnak létre, és elősegíthetik a tanulási tevékenységeket. Ez az, amit ők hoztak nekem, de mindig a munkából, azt az akaratot, hogy jó hangulatban, a fejlődés és az együttműködés szellemében folytassam az erőfeszítéseket.