Mint azt a bejegyzésben mondtuk, amellyel kezdtünk jelen monográfia, az elbeszélés létrehozására vonatkozó kézikönyvek többsége maximálisan összefoglalja a stílust érintő kérdéseket: ha egy szóval meg tudja mondani, akkor nem kell kettőt használni.
Tehát, az egyértelműség és mindenekelőtt a természetesség válik az alappillérré amelyen egy fizetőképes stílus alapul, amire minden író állítja.
Amikor stílusról beszélünk, főként az elbeszélő stílusára utalunk, amely különbözik a karakterek stílusától, amelyek mindegyikének megvan a saját hangja a saját jellemzői alapján, amint azt a korábbi bejegyzésekben kifejtettük. Ezek hajlamosak természetesebb és spontánabb módon kifejezni magukat, mint az elbeszélő, de stílusuk nem a valódi nyelv másolata, hanem inkább annak újrateremtése.
Egy másik tipp, amelyet gyakran kézikönyvek kínálnak, az próbáljon az egész munka során következetes és hű lenni a stílushoz. Senki sem képzeli el az elbeszélőt, aki minden indoklás nélkül nagyon retorikus a mű elején, kulturált lexikont mutat be, sima stílusú és szegényes szavakkal fejezi be. A stílus egysége a mű hitelességének alapvető jellemzőjeként jelenik meg.
Ezután kitesszük néhány elkerülendő satu és néhány hasznos eszköz hogy megszerezzem:
- Kerülje az ismétléseket és a kitöltéseket. Ehhez hasznos, ha kéznél van szinonimák és antonimák szótára.
- Kerülje a stilisztikai végleteket: se nem túl bombatikus, se nem túl beszélgetős. A hangos olvasás segíthet nekünk ebben a feladatban.
- Kerülje a túlzott alárendeltséget és a túl hosszú mondatokat. A szintaxis elsajátítása hasznos lehet egy szakasz átfogalmazásakor.
- Ekerülje a lexikális pontatlanságokat. Ehhez elengedhetetlen a definíciók szótárának áttekintése, amikor azt megfelelőnek tartjuk.
- Kerülje a nyelvtani hibákat. A kéznél lévő jó nyelvtan felbecsülhetetlen lehet.
- Végül meg kell tennünk próbálja rendbe hozni a próza ritmusát Ehhez, akárcsak a költészetben, figyelembe kell vennünk, bár kisebb mértékben a szótagok számát és az ékezetek helyzetét. A szó helyzetének megváltoztatása, több vagy kevesebb szótagú szinonimák keresése vagy a stressz függvényében két lehetőség közötti választás különbséget tehet szövegünkben az olvasó füléhez képest. Ez utóbbi egy igazán ösztönös pont, amelyben a gyakorlat és különösen a többi mű stílusának kritikai tanulmányozása segíthet leginkább a továbbjutásban. Ismét nagy segítség lehet e tekintetben a szövegrészek hangos elolvasása.