A nyelv és irodalom világában sok tudást kell figyelembe venni, nemcsak regényíráshoz, hanem általában bármilyen kommunikációs aspektushoz. Ilyenek a nyelvtani kategóriák, hallottál már róluk?
Ezekre a kategóriákra, osztályokra vagy szótípusokra fogunk összpontosítani, amelyek a nyelvünkben megtalálhatók, és mindegyik különböző csoportokba van csoportosítva. De mik azok?
Mik azok a nyelvtani kategóriák
Ahogy az imént mondtuk, a nyelvtani kategóriák is szóosztályokként vagy szótípusokként ismertek. Tulajdonképpen azt megpróbálja osztályozni a nyelvet alkotó szavak mindegyikét. De ha ilyen nagy csoportunk lenne, gyakorlatilag lehetetlen lenne mindegyiket megismerni. Tehát osztályok szerint vannak felosztva.
A nyelvtani kategóriákat pedig 9 csoport alkotja: név, ige, melléknév, névmás, határozó, határozószó, elöljárószó, közbeszólás és kötőszó.
Neked ez jobban hangzik?
Nyelvtani kategóriák, az egyes csoportok tartalma
Mivel azt szeretnénk, hogy világos legyen számodra, melyek azok a nyelvtani kategóriák, az alábbiakban a kilenc létező mindegyikéről fogunk beszélni.
Név
is főnévnek nevezik és ahogy a RAE leírja, ez lenne:
"Olyan szavak osztálya, amelyek elemeinek neme és száma van, különböző szintaktikai funkciójú főnévi kifejezéseket alkotnak, és eltérő jellegű entitásokat jelölnek."
Más szavakkal, egy olyan szó, amely képes azonosítani a lényeket élő, élettelen, valódi, absztrakt, emberek…
Ez azt jelenti, hogy ez egy nagy csoport, ezért van felosztva kis alcsoportokra, amelyek a következők:
- Saját nevek: azok, amelyek konkrét és reális személyeket vagy entitásokat jelölnek ki. Például Maria, Juan, Madrid, Olaszország stb.
- Comunes: azok, amelyeket általában egy közös dolog megjelölésére használnak. Például a fa köznév, mert nem adjuk meg, hogy milyen fa.
- Megszámlálható főnevek: megszámolhatóak (asztal, szék, üveg…).
- Számtalan. Azokat, amiket bármennyire is nem tudtunk megszámolni: szél, levegő, víz, oxigén...
- konkrét nevek: olyan dolgokra utalnak, amelyeket megérinthetünk vagy láthatunk (könyv, sütemény, víz...).
- Absztrakt: olyan dolgokra utalnak, amelyek nem láthatók vagy érinthetetlenek: tudás, bölcsesség, stressz...
- egyéni nevek: ők azok, amelyek csak egy entitást szolgálnak ki (farkas, kanapé, rózsa, kecske…).
- Kollektívák: azok, amelyek ennek az entitásnak egy csoportját jelölik: falka, csorda, rózsabokor, nyáj...
- animált nevek: élőlényeket jelző nevekre utal.
- élettelen: az élettelen dolgokra adottak (tányér, szék, polc...).
Az Ige
Az ige a RAE szerint a következő lenne:
"A szavak osztálya, amelyek elemei személy, szám, igeidő, hangulat és aspektusváltozattal rendelkezhetnek."
Más szóval, az, ami megmondja nekünk, hogy mikor történik az a cselekvés, amelyre vonatkozik, ha ez befejeződött, akkor megtörténik vagy meg fog történni valamikor.
Az igének három ragozása van:
- -AR-vel végződött, amelyek az első ragozás (énekelni, táncolni, jegyezni…).
- A vége -ER, amelyek a második ragozásnak felelnek meg (enni, inni, bekapcsolni...).
- És -IR-re végződik, a harmadik ragozás (élni, nevetni, írni…).
Az igéknek viszont háromféle módjuk van, jelző, kötő és felszólító, valamint két mód, egyszerű és összetett, amelyek viszont még sok másra oszlanak.
Az igék morfológiájuktól függően lehetnek szabályosak, ha minden időben megtartják a szerkezetet; vagy szabálytalan (ha változnak).
Melléknév
A RAE használatával a melléknév meghatározása a következő:
"Olyan szavak csoportja, amelyek elemei egy főnevet módosítanak, vagy annak állítmányai, és változatos természetű tulajdonságokat, tulajdonságokat és kapcsolatokat jelölnek."
Értem ezek azok a szavak, amelyek minőséget adnak a névhez, mert meg tudod mondani, milyen ez a főnév, milyen érzés, vagy akár honnan származik, vagy milyen fizikailag.
A mellékneveket a következőkre oszthatjuk:
- Pozitív. Amikor olyan dologról van szó, ami nincs felerősítve vagy semmihez sem hasonlítható.
- Összehasonlító: amikor összehasonlítják őket.
- Felsőfokú: amikor a maximális fokozatot az általa jelzett minőségre ruházzák.
Névmás
A névmások a név helyettesítőivé válnak. Ezek azonban általában a tulajdonnevekre korlátozódnak, mivel ha ez a közönséges nevekkel történik, sok esetben a kifejezés értelmét veszti.
A névmások lehetnek:
- Személyes: Én, te, ő, mi, te és ők.
- Demonstratív: hogy jelezze, milyen közel van hozzánk (ez, az, az…)
- Meghatározatlan: amikor utalnak valamire, de anélkül, hogy többet megneveznének.
- Kérdőszavak: a felkiáltójelek is ebbe a csoportba tartoznak, és kérdések vagy felkiáltójelek feltevésére szolgálnak.
- Rokonok: korábbi elemhez kapcsolni.
Döntő
Ami a meghatározót illeti, ez lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a valóságot, amelyben a mondatot végrehajtják. Ez egy módja a hivatkozások azonosításának, amelyek segítenek a kontextus valósághűbbé tételében.
Ezeket két csoportra osztják:
- meghatározott, amikor megadnak egy nevet. Viszont a következőkre oszlanak:
- Eltökélt (az).
- demonstratív (olyanok, mint a melléknevek, amiket láttunk)
- Birtokosok (az enyém a tied...).
- Kvantifikátorok. Amelyek mennyiségre vagy meghatározott számra vonatkoznak:
- Meghatározatlan: egy, egy, néhány, nincs, kicsi…
- Numberales cardinales.
- Összehasonlítók.
Vegyük észre, hogy az összes, mindkettő és mindegyik meghatározó, valamint azok változatai lehetnek határozottak és számszerűsítők is.
Határozószó
A RAE szerint a határozószó egy:
"A szavak olyan osztályai, amelyek elemei változatlanok és hangsúlyosak, általában lexikális jelentéssel rendelkeznek, és különféle kategóriák jelentését módosítják, főleg egy ige, egy melléknév, egy mondat vagy egy azonos osztályba tartozó szó jelentését."
beszélünk szavak, amelyek további információval segítenek bennünket, mint például a mennyiség, a hely, az idő, a mód... vagy még akkor is, ha egy szöveg vagy mondat egyes részeiben megerősítés, tagadás vagy kétség van.
Valójában a határozószavak az általunk tárgyaltak alapján vannak osztályozva.
Elöljáró
Az elöljárószavak Ezek olyan szavak, amelyek összekötőként szolgálnak a szavak vagy mondatok között.. Ezek egy zárt csoport, és nincs több.
Ezek a következők: A, előtte, alatta, illeszkedik, vele, ellen, felől, közben, közben, között, felé, addig, keresztül, mert, szerint, nélkül, ha, után, versus és via.
Indulatszó
A szavakról beszélünk nincs igazán értelme de az állapot vagy érzelem kifejezésére használják mint a meglepetés, a csend stb.
Sok van, de néhány a leggyakrabban használt: Ah!, ha, aha!, eh!, hé!, bah!, gyerünk!,…
Konjunkció
Végül megvan a kötőszó, amely olyan szavak csoportja, amelyek szócsoportokhoz kapcsolódnak, mondatok vagy szavak több nélkül.
A prepozíciókhoz hasonlóan ezek is egy zárt csoport, csak két alcsoportra oszthatók:
- koordinátorok, amelyek egyesítenek elemeket: és, és, sem, vagy, u, hanem és de.
- beosztottak, amelyek egyesítenek elemeket, de egyikük függ a másiktól: ha, mert, bár, tetszik, így, akkor.
Világos számodra, hogy mik azok a nyelvtani kategóriák?