Luis de Camoes sírja. Fénykép (c) Brian Snelson. Flickr.
Luis de Camoes Portugália nemzeti költője. Ma egy új halálának évfordulója en Lisszabon en 1580, ahol ő is lakott. Legismertebb költői munkája A luzsiadák, de három színházi vígjátékot is írt. Nagyon intenzív élettel a bíróság, a börtön és az utazás között, napjainak végén szegénységben és betegen élt. Emlékére Ezt az 4 verset emelem ki.
Louis de Camoes
Úgy gondolják, hogy ő született Lisszabon 1524-ben, és hogy a Coimbra. 1542-ben költözött Lisszabonba, ahol gyakran látogatott a király udvarába János iii, ahol költői zsenialitását ismertté tette. De egy ügy miatt száműzetésbe kellett mennie.
1547-ben megkezdte az övét katonai karrier 1550-ben pedig visszatért Lisszabonba, ahol ismét problémái voltak, és a utcai harc. Három évvel később távozott, távozott India, túlélt egy hajótörést és 1570-ben visszatért Lisszabonba.
Versének fő témája a szenvedélyes és érzéki szeretet és a neoplatonikus ideál konfliktusa a lelki szeretet. Tovább A luzsiadák, leghíresebb műve felmagasztalta fiainak kizsákmányolását Lusus, a portugál, de ez a keserűséget is tükrözte a portugál gyarmatosítás kegyetlenebb vonatkozásai miatt. Ugyanaz pesszimista hangnem lírai marad. Ő volt a szerzője is három vígjáték: vendéglátó, Seleucus király y Philodemus.
4 vers
El akarok menni, anya
El akarok menni, anya,
ahhoz a gályához,
a matrózzal
tengerésznek lenni.
Anya, ha megyek,
amit csak akarok,
Nem akarom
hogy Szerelem akarja.
Az a heves fiú
meghalásra késztet
egy matróz által
tengerésznek lenni.
Aki bármire képes
anya, nem fogsz,
Nos a lélek megy
a test maradjon.
Vele, akiért meghalok
Megyek, mert nem halok meg:
hogy ha tengerész,
Tengerész leszek
Zsarnoki törvény
a fiú uram
hogy egy szerelemért
egy királyt elvetik.
Hát így
El akarok menni, akarok,
egy matróz által
tengerésznek lenni.
Mondj hullámokat, mikor
öltöztél leányt,
gyengéd és gyönyörű,
böngészni?
De ami nem várható
da az a heves gyerek?
Nézd meg, kit akarok:
legyen tengerész.
***
Szeme, megbántottál
Szem, megbántottál,
fejezd be megölni;
több, halott, nézz rám újra,
mert feltámasztasz.
Nos, ilyen sebet adott nekem
meg akar ölni,
a halál édes szerencse nekem,
Nos, ha meghalsz, életet adsz nekem.
Szeme, mit állít le?
Most fejezd be;
több, halott, nézz rám újra,
mert feltámasztasz.
A fájdalom, igaz, már az enyém,
bár szemem, nem akarod;
de ha halált adsz nekem,
a halál nekem öröm.
És hát azt mondom, fejezd be,
ó szemem, már megölni;
több, halott, nézz rám újra,
mert feltámasztasz.
***
Látva szépségedet, oh szerelmem
Szépségedet látva, oh szerelmem,
szememből a legédesebb táplálék,
olyan magas a gondolatom
Szellemet már ismerem az eget.
És a földnek annyi részét eltévelyedtem
hogy semmit sem becsülök a megfelelésedben,
és elmerül a csodád szemlélésében
Csendben vagyok, jó és csalóka vagyok.
Ránk nézve, Lady, összezavarodom,
mindenkinek, aki elgondolkodik a varázslatán
mondjuk nem lehet a szép kegyelmed.
Mert a világ annyi szépséget lát benned
hogy nem lepi meg, ha látja, hogy ki teremtett téged
Ő az ég és a csillagok szerzője.
***
Az idők és az akaratok változnak
Az idők és az akaratok változnak;
Változó lét, változik a bizalom;
a világ mozgásból áll
mindig új tulajdonságokat vesz fel.
Folyamatosan nézzük a híreket
mindenben különbözik a reménytől;
a gonosztól marad a tagság büntetése;
és a jóból, ha volt ilyen, a szaúdádákból.
Megfordul az idő, hogy zöld köpenyt takarjon
a völgy, ahol a hó csillogott:
ugyanaz a dal sírni kezd bennem.
És, kivéve minden nap ezt a változást,
mozog, van egy másik nagyobb ijedtség:
hogy már nem mozog, mint régen.