Fényképezés. Luis Castañeda, Facebook-profil.
Luis Castaneda, Kanári - szigeteki író La Palma, volt a az Amazon Storyteller Irodalmi Díj nyertese szerzők számára spanyol nyelven 2020 a Amikor a király jön. Megadta nekem ezt interjú Nagyon köszönöm az időt és a kedvességet. Ebben mesél arról a regényről, más kedvenc könyvekről, írókról és műfajokról, hatásairól, szokásairól, szerzői hobbijairól és új projektjeiről, amelyekre gondol.
Interjú Luis Castañedával
Debütáló regénye Amikor a király jön több mint 5.500 cím, 50 különböző országból, saját kiadású A Kindle Direct Publishing platformon keresztül, 1. május 31. és augusztus 2020. között. A munka azon a látogatáson alapszik, amelyet XIII. Alfonso király 1906-ban tett La Palma szigetére.
- ACTUALIDAD LITERATURA: Emlékszel az első könyvre, amit olvastál? És az első történet, amit írtál?
LUIS CASTAÑEDA: Nem vagyok biztos benne, hogy ők az első történetek, amelyeket olvastam és írtam, de ők az elsők, amelyekről tudom. Az első könyv mint olyan volt A szőrme földje, július verne, amely magával ragadta serdülőkor előtti elmémet, és amelyet a többiek előtt a nagy francia író megelőzött.
Tekintettel első történet hogy emlékszem, hogy az írásnak már középiskolás fiúként is utalnia kell a tiszteletlen elbeszélés jogosult Luisses a nők bolygóján, aki szándékában állt némi színt és humort adni a magazin fénymásolt, hogy arra törekszünk, hogy a Intézet. Nem volt túl sikeres.
- AL: Mi volt az első könyv, ami megdöbbentett és miért?
LC: Azt hiszem, megalapítottam három mérföldkő olvasóként amelyek két könyvre utalnak, amelyek különböző okokból mély benyomást tettek rám. A első, a legharcosabb koromból volt Egy férfi, az olasz író és újságíró oriana fallaci, egy durva, erőszakos, szenvedélyes történet, második személyben írva, Alekos Panagoulis életéről, klasszikus hős, aki egyedül próbálta megszüntetni az úgynevezett ezredesi diktatúrát. Nemzetközi hírnévre tett szert, miután megpróbálta megtámadni Georgios Papadopoulos diktátort, 13. augusztus 1968-án, későbbi bebörtönzését és kínzását, majd később még mindig tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halálát.
El Segundo A könyv, amelyet idézni akarok, nosztalgikus időmhöz, azokhoz az évekig terjedő magány és nyomorúság, mint újságírói hallgató egy madridi városban, amely felülmúlt engem, körülvéve ezer olyan arc, amely életemben jött és ment, idegen az enyémtől, nem látta « az a kis részlet, amelyet a festményemen festettem », ahogy Juan Pablo Castellel történt Az alagútírta Ernesto szombat, amíg meg nem találta María Iribarne-t.
El harmadik Már érettségimben kaptam a könyvet, nagyobb derűvel, és amelyet a latin-amerikai irodalmi irányzat olvasmánylétrájának utolsó láncszemeként ismerek el. Valójában szinte bármilyen más címet választhattam volna García Márquezde ez teljesen feltöltötte Szerelem a kolera idején, aminek egyébként egyébként még nem fejeztem be az elolvasását, mert időről időre némi kétség, kérdés, óhaj által késztetve térek vissza hozzá.
- AL: Ki a kedvenc írója?
LC: Erre a kérdésre életem ezen pillanataiban könnyű a válasz, mert kétségtelenül választanom kell a kérdést Kolumbiai Nobel-díj. Más írók, akikre szintén tudnék itt mutatni - Juan Rulf, Faulkner, Carpentierstb. - Mindig tetőzésként vezetnek García Márquezhez. Az sem, hogy jó olvasó lennék, mert Nagyon sok újraolvasást vétek és nehezen nyitok meg más stílusokat. Fiatalabb koromban olvastam egy realista regényt, főleg az új amerikai regényt, mint Tom Wolfe, Norman postázó, Truman CloakMind az újságírói világból származik, de nem elégítették ki teljesen álmodozó szellememet.
- AL: Milyen karaktert szeretett volna egy könyvben megismerni és létrehozni?
LC: Soha nem gondoltam erre, de elmondanám, hogy szerettem volna kalandszereplőkkel alkotni és együtt élni, mint pl. Phileas fogg de 80 nap alatt a Föld körül vagy a utazó de Az időgép, HG Wells, megszökve a Morlocks-tól, vagy Axel leereszkedve A Föld közepe.
- AL: Van-e mánia vagy szokás, amikor írásról vagy olvasásról van szó?
LC: Amikor írok Szeretek zenével kísérni (hangszeres, különben dekoncentrál), és legalábbis arra az egész évre, amíg írtam Amikor a király jönaz egy lövés a nyárléból anyám készítette. Akkor szükséges a az ajtó becsukódott, rendelkezik valamiről idő előre (nem kezdhetem el írni, tudván, hogy fél óra múlva el kell hagynom, hogy eleget tegyek valamilyen elkötelezettségnek) és végül egy kíváncsiság: Rövid körmökre van szükségem, jól bérelhető, amelyek megérinthetik a billentyűket a betétekkel.
- AL: És a kívánt hely és idő erre?
LC: A mikor az, amit alig választok, inkább betartok amikor egész életében elhagy. Próbálok stabilitást elérni, de mint autonóm, gyakran vagyok kiméra. Egyébként az írás megkezdése általában megtörténik nem sokkal délután nyolc után körülbelül tíz óráig. Azt sem, hogy hol választom, és nem is gondolom. Nekem van egy kis iroda, megosztva a feleségemmel, ahol megvan a számítógép, a könyvek, a sakktrófeák, egyéb dolgaim ... Csak meg kell találnom a módját, hogy kirúgjam a feleségemet a magányos magány elérése érdekében.
- AL: Mit mesél nekünk a regényed? Amikor a király jön?
LC: Ez a regény mesél nekünk magány és remény, szeretet és szívfájdalom, gyűlölet és irigység, az élet és a halál; egy univerzális érzések története, amely a tenger által körülvett apró vulkáni kőzetbe koncentrálódik. Amikor a király jön, amely a szerelem és a halál egy szigeten sivatagban feliratozott, a történelmi fikció, vagy történelmi környezet, amely elmondja nekünk egy elfeledett sziget lakóinak élete és viszontagságai mire vársz, amire vágynak, a birodalom királyának megérkezése, hogy megmentsék őket, mentse meg őket minden bajtól. És hogy a sors és a saját cselekedeteik végül hogyan változtatják meg azt a találkozót, amelynek történelminek kellett lennie, nemcsak az új élet kezdete, hanem az őket kísérő dráma dicsőséges csúcspontja is.
A világ minden gondosságával felkészítik a kisvárost a fogadásra, minden szenvedéssel és szenvedéssel együtt, demintha átok volna, a válás akadályokat jelent ami tönkreteheti a kívánt találkozást, például az első oldalon előforduló: a az élettelen test megjelenéseleszúrva és lebegve az öbölben, a jeles orvos, Mauricio Santos nyisd ki.
Innentől kezdve a kórusregény amely felfedi az érintett szereplőket és kapcsolataikat, és amelyben a szeretet - a tiltott, a felidegesített és a figyelmen kívül hagyott - meghatározó szerepet játszik.
- AL: Más műfajok, amelyek tetszenek?
LC: Irodalmi ízlésem olvasóként változtak az évek alatt. Az utóbbi időben nagyra értékelem életrajzok és általában az történelmi regény. Olyan, mintha a születésnapom fordításakor a régi történetek és a régi filmek is magával ragadták volna.
- AL: Most mit olvasol? És írás?
LC: Most fejezem be egy csodálatos olvasmányát életrajz a harcos testvérekről, egy történelmi esszé-történet Madrid, csehre vágva, és regényként egy darabig követem a Bennem van a világ minden álma, értékes műve Jorge Diaz.
Tekintettel az írás rosszabb, mivel ezekben az időkben nem gyártok. Folyamatban vagyok megfelelni, érezni és mozgatni a történelmet, amely a formájáért küzd. Leírok kifejezéseket, ötleteket, érzéseket. Meg kell tömnöm a mellkasomat és az elmémet a szereplők hangjával, mielőtt csatornázom a történetet. Meglátjuk, mi jön ki.
- AL: Nehéz az ön által átélt válság pillanata, vagy képes lesz-e valami pozitívat megtartani a jövő regényei számára?
LC: Az elzárás óta és az elmúlt évben az a módszer kibújni belőlem valóság, amely egyben pszichológiai pajzsként is szolgált nekem, és nem volt más, mint összpontosítson a munkára. A hátralékok felzárkóztatásával kezdtem, majd olyan projekteket vállaltam, amelyekre egyébként nem lett volna időm vagy lendületem. Sokat dolgoztam napi szinten a szünet vagy félig stagnálás hónapjaiban a cégemben, ahol élek, és ahol munkámat és életművemet végzem.
De alig tudtam írni abban az időszakban. A bizonytalanság nem adta meg a szükséges nyugalmat érte. Vicces, de így volt. Az új esztendővel és néhány napos elmélkedés után ismét utat találok. És ó, meglepetés: paradox módon az út áthalad a munkán. A mindennapi munka ad békét az alkotáshoz. Rajta vagyok. Reményeim vannak.