Joan Margarit elnyeri a Cervantes-díjat. 4 vers

Fotó: Joan Margarit honlapja.

Joan Margaret most nyert a Cervantes-díj 2019. Erre a legfontosabb spanyol nyelvű, 125.000 XNUMX euróval felruházott irodalmi díj jutott Katalán költő, aki művét mindkét nyelven művelte, mint minden ideológián túli kulturális együttállás szokásos hordozója. Ezek 4 verse, hogy megismerjék, olvassa el vagy fedezze fel újra.

Joan Margaret

Joan Margarit i Consarnau született Sanahuja, Lleida, 11. május 1938-én költő, építész és professzor már nyugdíjas volt a barcelonai Műszaki Egyetemen. Mint költő spanyolul kezdett publikálni még a 60-as években Dalok egyedül az ember kórusához. És csak tíz évvel később tette meg újra Krónika. Néhány évvel később kezdett megjelenni katalán nyelven. Ő maga a műve fordítója spanyolra, bár ő is egyértelműen ír egyikben-másikban. Tavaly publikálta emlékiratait: Ha házad van, meg kell nyerned a háborút.

En 2008 Joan Margarit volt Országos Versdíj és A Katalónia Generalitat országos irodalmi díja. És be 2013 díjat is elnyerte A latin világ költői Víctor Sandoval, Mexikóból. Ez a Cervantes-díj koronázza meg karrierjét, amely szintén az egyik legolvasottabb kortárs költő spanyolul.

Elolvasandó antológia az Az összes vers (1975-2015). Ezt a négyet választottam.

4 vers

Hajnali négy

Az első kutya üvölt, és azonnal
az udvaron visszhang hallatszik, mások visszhangoznak
ugyanakkor egyetlen kéregben,
durva és ritmus nélkül.
Ugatnak, orruk felfelé az égig.
Honnan jöttök, kutyák? Mi lesz holnap
felidézni az éjszaka ugatását?
Hallom, hogyan ugat a lányom álma
a raklapról, ürülékkel körülvéve
amellyel területet jelöl
sikátorok, teraszok, nyitott terek.
Ahogy én is tettem
verseimmel, onnan üvöltök
és megjelölöm a halál területét.

A levél

Mindig előre néztél
mintha ott lenne a tenger. Te hoztál létre
ily módon hullámok mozgása
idegen és mitikus valami tengerparton.
Egyesített bennünket a veszélyes erő
ami magányt ad a szerelemnek.
Még mindig remeg az ujjaim,
észrevétlenül ez a papír.
Elhagyott út közted és köztem,
betűk, holt levelek borítják.
De tudom, hogy az út továbbra is fennáll.
Ha a kis csomagra teszem a kezem,
Érzem, hogy a hátadon nyugszik.
Régen előre hallgattál
mintha a tenger ott lenne, már átalakult
fáradt, rekedt és meleg hangon.
A kevés még összeköt minket: csak a remegés
ennek a finom papírnak az ujjai között.

Várakozás

Annyi minden hiányzik.
Így telnek a napok
pillanatok, amik várnak a kezedre,
hiányzik a kis kezed,
hogy annyiszor elvitték az enyémet.
Meg kell szoknunk a távollétedet.
A nyár már eltelt a szemed nélkül
és a tengernek is hozzá kell szoknia.
Az utcád, még sokáig,
várni fog az ajtód előtt,
türelemmel a lépéseit.
Soha nem fog fáradni a várakozásban:
senki sem tudja, hogyan kell várni, mint egy utca.
És ez az akarat kitölt engem
hogy megérintesz és rám nézel,
te mondd meg, mit kezdjek az életemmel,
Ahogy telnek a napok, esővel vagy kék éggel,
már szervezi a magányt.

Éjszakai fényszórók

A múltban megpróbállak elcsábítani.
Kezek a kormányon és ez a fény
a műszerfal éjszakai klubjából
-téli fantázia- táncolj veled.
Mögöttem, mint egy nagy teherautó
holnap fénytöréseket okoz.
Senki nem vezeti és utoléri,
de most te és én együtt utazunk
és a kocsi lehet a két ló
a hatvanas évektől Párizsig.
"Je ne regrette rien" énekli Edith Piaf.
Az ablak alatt bejön az éjszaka
hideg az autópályáról, és a múlt
gyorsan közeledik:
keresztezzen és megvakítson anélkül, hogy leengedné a lámpákat.


Legyen Ön az első hozzászóló

Hagyja megjegyzését

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra. Kötelező mezők vannak jelölve *

*

*

  1. Az adatokért felelős: Miguel Ángel Gatón
  2. Az adatok célja: A SPAM ellenőrzése, a megjegyzések kezelése.
  3. Legitimáció: Az Ön beleegyezése
  4. Az adatok közlése: Az adatokat csak jogi kötelezettség alapján továbbítjuk harmadik felekkel.
  5. Adattárolás: Az Occentus Networks (EU) által üzemeltetett adatbázis
  6. Jogok: Bármikor korlátozhatja, helyreállíthatja és törölheti adatait.