Dolores Redondo, a 2016-os Planeta-díj nyertese. © La Portada Mex.
Miután több mint 700 ezer példányt adott el belőle Baztán-trilógia, Dolores Redondo (San Sebastián, 1969) a matriarchátákat helyettesíti a patriarcháták, a Navarra Galíciát, és egy ismertebb varázslatot egy másik, galíciai országokból származó tabukkal. A 2016-os Planeta-díjas regény neve Mindez, amit adok neked és ez a "büntetlenségről és a kapzsiságról" szól, Redondo szavai szerint.
Dolores Redondo: "Galíciában vannak szentélyek, ahová az emberek elmennek megszabadulni az ördögtől"
Dolores Redondo boldogan fáradtan sétál végig a barcelonai Fairmont Juan Carlos I szálloda sajtótermében egy pohár Coca Cola-val, amellyel megpróbálja enyhíteni az alváshiányt és a buborék villanásait, amelyben tizennégy órája elmerült. .
A sajtótájékoztatón elmondott szavai szerint Mindezt megadom neked, a Sol de Tebas álnéven álcázott mű és a 2016-os Planeta-díj nyertese krimi a büntetlenségről és a kapzsiságról, a galíciai Ribeira titokzatos földjein. Sacra. Ez a történet azzal kezdődik, hogy férje, Manuel Lugóban azonosítja Álvaro holttestét, aki apránként felfedezni kezdi párja kettős életét egy pap és egy nyugdíjas polgárőr segítségének köszönhetően.
Actualidad Literatura: Hogyan érzi magát?
Dolores Redondo: (nevet) Nem tudom, furcsa, boldog vagyok. Még mindig az az érzésem, hogy nem értem le, hogy szükségem van egy pillanatra a magánéletre és a magányra, hogy elemezzem mindazt, ami velem történt.
AL: És pihenni. . .
DR: Igen, de több mint pihenni, hogy azt mondjam: "ez megtörtént". Mert még mindig történik.
AL: Talán ha elmúlik az idő, és emlékszel erre a napra, nem fogod egyértelműen megtenni.
DR: (Nevet) Teljesen!
AL: Meséljen minderről, amit megadok neked: miben különbözik mindattól, amit korábban írtál?
DR: Először is már nem én vagyok az, aki a többi regényt írta. Mindegyikük más szemszögből fogant, olyan emberé, akit szakmailag nem szentelt az írás, legalábbis A láthatatlan gyám. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a műveknek nyomot kellett hagyniuk, amelyet az olvasó észrevesz. Aztán tudatos szándék is van különböző dolgok elvégzésére. Az első, a legkézenfekvőbb megközelítés abban rejlik, hogy a Baztán-trilógia a nők és a matriarchális társadalom uralkodott, azonban ezúttal átmentem a másik végletbe, az ország másik oldalára, egy másik tájra, teljesen más szokásokkal és életmóddal; a katolizmus által nagymértékben befolyásolt teljes patriarchátus.
AL: Valójában ennek a regénynek a főszereplői a férfiak.
DR: Igen, három különböző emberről van szó, akiket teljesen szembesítenek, és amelyeket az igazság közös keresése egyesít. Egy apró barátság, amely apránként alakul ki, amíg már elkötelezettségre kényszeríti őket, amely arra ösztönzi őket, hogy folytassák együtt az igazság keresését.
AL: Ön megjegyezte, hogy a beállításnak, jelen esetben a galíciai Ribeira Sacra-nak különös jelentősége van, mivel még egy szereplő. Mi volt a leginspirálóbb hely számodra abban a földrajzban?
DR: Nagyon szeretem a Belesar nevű helyet, egy folyami kikötőt a Sil folyónál. Szeretek hajóval utazni a folyón, szemlélve mindazokat a szőlőültetvényeket, amelyek eljutnak a partra. Látványos, inspiráló. Tudd, mi van ott, hogy a víz alatt hét elmerült falu van, és az embereknek magasabbra kellett költözniük.
AL: Akárcsak a Baztán-trilógiában, még mindig van mágia, de ebben az esetben más.
DR: Igen. Ahogy Baztán esetében, a Navarrában is érdekesnek tartottam mágikusabb szempontokról beszélni, mert úgy véltem, hogy ezek elvesznek, és csak antropológiai szempontból mondták el őket. E legendák mindennapi használata elveszett.
Galíciában azonban ennek az ellenkezője van, mert Galícia mindig szorosan kapcsolódik a meigákhoz, a gyógyítókhoz, mindazokhoz a témákhoz, amelyek elől menekültem, és amelyeket úgy döntöttem, hogy nem veszek fel. A Ribeira Sacra-ban egész Európában a legmagasabb a templomok, kolostorok és a román művészet koncentrációja. A katolicizmus és az emberek lakóhelye más viszonyt eredményez a katolikus egyház és az emberek között, és vannak olyan gyakorlatok, amelyek az ország más részein nem fordulnak elő, és amelyeket továbbra is megőriznek. A Baztán varázslatával ellentétben ez nagyon sokkoló és feltűnő. Ezek olyan hitek, amelyek a mindennapi hit és hit része. Galíciában több helyen több szentély található, és a regény egyik papja az egyikben van. Az emberek azért jönnek hozzá, hogy megszabaduljanak az ördögtől. Ott voltam, ez létezik és naponta megtörténik. Az emberek akkor jönnek, ha gyanítják, hogy lelki támadást szenvedtek, és van egy pap, aki minden hiba nélkül vállalja, hogy meggyógyítja őket. Nem tudom, mit mondana gyülekezetem papja, ha arra kérem, távolítsa el az ördögöt rólam (nevet). De létezik, gyakori és a mindennapi élet része. Nem nevezhető varázslatnak, tiszteletlen lenne, nagyon feltűnő a hit megélésének módja, amely nagyon sötét margókat hagy, hogy olyan dolgok történhessenek, amelyeknek nincs logikus magyarázata.
AL: Ez tabu.
DR: Pontosan!
AL: És nem tudod mit magyarázni.
DR: Pontosan mit magyarázol ott? Tisztelettel kell elfogadnod, hogy vannak olyan emberek, akik elmennek, és hogy ezek a dolgok teljes normálissal történnek.
Río Sil, az a hely, amely inspirálta mindezt, amit adok neked, készítette: Dolores Redondo.
AL: Mit tanácsolna annak, aki pályázni szeretne a Planeta-díjra?
DR: Azt tanácsolom neked, hogy ne tedd először úgy, mint én, és várd meg, amíg jobb regényed lesz. Mindig jobb regénnyel kell járnia. Különösen, ha először írsz, hidd el, akkor írhatsz valami jobbat is. Csak átírásával látnád a különbséget, mert már megtanultad, regényt írtál. Gondolj arra, hogy a kiadói világban annak ellenére, hogy később nagyon ismétlődő dolgokra bukkanunk, ha igazán nagy sikert akarsz, akkor az újat kell keresned, ők mindig a másikat keresik. Ha megelégszik azzal, hogy másol, vagy megismétli a közhelyeket, akkor nem fog túl messzire jutni, és általában csak egy esély van az első benyomás kialakítására. Ha a regény birtokában beismeri, hogy jobban járhat, még ne mutassa be.
AL: Mit fog kezdeni a nyereménnyel?
DR: Fele természetesen Montorónak (nevet). És akkor, mint sok embernek ebben az országban, két idős szülőm is korlátozott nyugdíjban él, és két munkanélküli testvérem van. . . Én vagyok az idősebb nővér, így a segítés általános nekem (nevet).
Dolores Redondo mindezt megadom a 2016-os Planeta Prize nyertes munkájaként és reméljük, hogy be fogjuk olvasni Actualidad Literatura a következő hetekben.
Olvastad Redondo művét?