Heinrich Heine, az utolsó német romantikus költő. 6 vers

Heinrich Hein Párizsban hunyt el olyan napon, mint ma, 1856-ban, és korának egyik legkiemelkedőbb német költője és esszéírója volt. Van, aki fontolóra veszi, együtt Goethe, a német líra legmagasabb képviselője. Ma az emlékére 6 verséből van válogatás.

Heinrich Hein

Született Düsseldorf címmel 1797-ben adta ki első könyvét versek. Amikor befejezte jogi diplomáját, úgy döntött, hogy teljes mértékben az írásnak szenteli magát. Munkájában a nagy befolyás hogy a filozófus Wilhem F. Hegel és barátja is volt Karl Marx. Ettől kezdve a legfilozófikusabb idő az egyik leghíresebb műve, Dalok könyve.

Később, 1827-ben, kirándult a Anglia és Olaszország és végül letelepedett Párizs 1831-ben írta szatirikus költeményeit, Németország, egy téli mese y Balladák posztumusz, már 1851-ben az övé Legújabb versek. Ez az én kiválasztás 6 közülük.

6 vers

A sebesült lovag

A sebesült lovag
Sok történetet hallottam;
egyik sem, mint ez, kegyetlen:
jól született úriember
szerelmes, súlyosan megsebesült,
asszonya pedig hűtlen hozzá.
Hűtlen és áruló,
amelyet a bolond imád
le kell kicsinyítenie;
milyen hírhedt gyengeség
a saját fájdalmas pillantásod.
Szeretnék panaszt benyújtani
így kiabálva a turnét:
«Szeretem a gyönyörű leányzót;
aki hibát talál benne,
kijön és bezárul ellenem ».
Talán mindenki elhallgatna;
de nem a kellemetlensége:
és végre a fegyvereiknek megvolt
mit bántani, ha harcolni akartak,
nyomorúságos szíve.

A Diana

Verd meg a dobot félelem nélkül,
És megöleli a csapos:
Itt van az egész tudomány;
Ez a legjobb könyvből
Ez az igazi jelentése.
Hogy dobod zaja
Ébredjen az alvó világra:
Diana lelkesedéssel játszik.
Előre, mindig egyenesen!
Szuverén tudomány.
Hegelé a mély
Készebb értelem;
Megtanultam, és ez bizonyított:
A világ fiúja vagyok,
És egy csapolt dob.

Őrült szenvedéllyel szerették egymást

Őrült szenvedéllyel szerették egymást;
kurva volt; ő tolvaj;
amikor valami rosszat cselekedett,
lefeküdt az ágyra és nevetett.

Sztrájkkal töltöttem a napot és lelkesedés nélkül,
és az éjszaka a vitéz karjaiban;
amikor a rendőrség elvitte,
az erkélyről ránézett, és nevetett.

A börtönből küldte mondani
hogy nem élhetek szeretete nélkül;
egyik oldalára, a másikra a lány megmozdult
kíváncsi fej, és nevet.

Hatkor felakasztották; amikor megszólal
hét órakor temetésre vitték;
amikor ugyanazon a napon nyolcat ütött,
részeg volt és nevetett.

álmok

Egyszer égő szerelmekről álmodtam
gyönyörű hurkokkal, mirtuszokkal és resédával
édes ajkak és keserű szavak
szomorú dalok szomorú dallamai.
Szétszórt és inert régen az álmom
szétszórva már a legkedvesebb az álomban
az egyetlen dolog bennem maradt, ami egyszer
fékezhetetlen lelkesedéssel öntöttem gyöngéd mondókákat.
Megmaradt, árva dal?
Úgyis tűnj el, és keresd meg azt az álmot, amelyet rég elveszítettem
és ha találsz, köszönj nekem.
Illékony csapást küldök az illékony árnyékra.

Tedd a mellkasomra, lány, tedd a kezed

Tedd a mellkasomra, lány, tedd a kezed.
Nem érzel belül komor nyugtalanságot?
Ez a lelkemben kézművészt hordozok
az a koporsóm szögezése.

Fáradhatatlanul dolgozzon egész nap;
éjjel pedig szüntelenül dolgozik;
hogy hamarosan befejezed, tanárnő, vágyakozik a lelkem,
és hagyjam nyugodtan pihenni.

Ah, Mrs. Fortuna! Haszontalanul
megvetően mutatod meg magad. Kedvenceid
Bátor lélekkel hódítok
mint minden bátor harcos.
A harcban megszelídülsz;
Már hamisítottam azt az igát, amelyre igát fogtok tenni;
de amikor látod, hogy a növényeimet lefegyverezték,
Halálos sebet érzek a szívemben.
A vörös vér egy hosszú folyóban ömlik
és a létfontosságú lehelet édes lehelete ...
és amikor már az enyém a diadal, amire vágytam,
add fel az erőmet és meghalok úgy érzem.