Arturo Barea Ogazón a spanyol emigráns narratíva képviselőinek csoportjába tartozik, Ramón J. Senderrel és Max Aub. Mivel Barea is az egyik fő támogatója. Munkáinak túlnyomó nyelve a spanyol és az angol volt. Bár a spanyol volt az anyanyelve, sok publikációja először angolul jelent meg, mert száműzetésbe vonult Angliába.
A neves narrátor főként regényeket, történeteket írt és az esszé területére nyúlt bele. Az újságírói és kommunikációs világban azonban jelentős mértékben hozzájárult a baloldali ideológia politikai okaihoz. Legismertebb műve 1946-ból való Egy lázadó kovácsolása (Lázadó kovácsolása), ez a cím sokat elárul magáról, hiszen alapvetően önéletrajzi történetről van szó. Természetesen 1951-ben spanyolul is megjelent a spanyol határon kívül, Argentínában.
Arturo Barea: életrajz
Arturo Barea Badajozban született 1897-ben. Édesanyja mosónőként dolgozott, és nagyon fiatalon megözvegyült. Az ifjú Bara nagyon korán kezdett dolgozni, és különböző szakmákat tanult. Édesanyja, testvérei és ő Madridba költözött új lehetőségeket keresve.
Miközben Barea az életet kereste, abban a szerencsés helyzetben volt, hogy nagyobb erőforrásokkal rendelkező rokonai üdvözölték, és képesek voltak oktatást adni neki. Így Gyermekkorát az Escuelas Pías De San Fernandóban töltötte., egy intézmény, amelyet 13 évesen kellett elhagynia, amikor a családi helyzet ismét bonyolulttá vált.
23 évesen Marokkóba ment, bevonult a hadseregbe, ahol átélte az éves katasztrófát. amivel évekkel később megírhatja Az út. Röviddel azután, hogy megnősült, és több gyermeke is született feleségétől, bár a házasság meghiúsult.
A második köztársaság érkezésével Barea részt vett az UGT szakszervezeti ülésein és a spanyol polgárháborúban támogatta a köztársasági oldalt baloldali forradalmi propagandán keresztül, mert akkoriban a Telefónicánál dolgozott, és Madridból meg fogja tapasztalni a konfliktust.
1938-ban elhagyta Madridot. Ebben az évben újraházasodott, ezúttal egy osztrák Kulcsar Ilse-vel, aki segített neki művét angolra fordítani. Anglia volt az az ország, amely üdvözölte őt, miután elhagyta Spanyolországot, és ott létrehozott egy kommunikációs tevékenységet, amely magában foglalta az irodalmat és a rádiót. 1957-ben szívrohamban halt meg, miután megkapta a brit állampolgárságot.
Néhány érdekesség a szerzőről
- Mivel a Barea használt írógép angol volt Minden ékezetet kézzel kellett megjelölnem.
- Ismert volt a főzés és a finom tükörtojás iránti rajongása.. Valójában egy híres szakács őrzi a szerző írógépét.
- Barea és felesége, Ilse erősen dohányoztak. Együtt dolgoztak egy szobában: ő írt, ő pedig fordított. A munkaidőben annyi füstöt csináltak, hogy feketék voltak a falak.
- Annak ellenére, hogy 13 évesen abbahagyta az iskolát, ő lett az általunk ismert kiváló író irodalomórákat tanított a Pennsylvania State College-ban az Egyesült Államokban.
- Az Egyesült Államokban azzal vádolták, hogy a hidegháború idején kommunista volt. Azt azonban soha nem mondta, hogy kommunista. Ideológiailag baloldali és liberális értelmiségiként írták le.
- Arturo Bareának A gyermekeitől való elszakadás mindig nehezítette, akiket alig látott.
- Annak ellenére, hogy szívrohamban halt meg, a boncolása során kiderült, hogy hólyagrákja van.
Arturo Barea: főbb alkotások
Lázadó kovácsolása
Ez egy trilógia, és ez a legismertebb munkája. Ez egy hosszú történet, amelyet a háború utáni irodalom nagy tekintélynek örvend.. Ez az osztva a kovácsműhely (1941), Az út (1943) és La láma (1946). Ez egy önéletrajzi mű, amelyben Barea a háború előtti és utáni élményeit meséli el.
Az első rész Barea személyiségének megkovácsolását, száműzetése előtti madridi életét mutatja be; nehézségekkel, gyakorlati időkkel és szakmákkal teli létezés. A második rész a spanyol protektorátus alatt a marokkói háborúban a Rifben szerzett tapasztalatairól, valamint az Annualban elszenvedett káoszról szól. A harmadik, egyben utolsó rész középpontjában a spanyol polgárháború áll, amelyben a szerző a fővárosban tartózkodott, innen élte át a konfliktust, végül 1938-ban Angliába ment.
Ez a munka csak 1978-ban jelent meg Spanyolországbanmár a demokráciában. 1990-ben a spanyol televízió egy minisorozatot kínált a trilógia alapján.
Lorca, a költő és népe
Ez egy esszé a polgárháború során meggyilkolt granadai költőről és amelynek eredeti címe 1944-ben jelent meg (Lorca, költő és népe). 1956-ban jelent meg spanyolul. Federico García Lorca lenyűgözte munkáját, de korai halálát is, amely a spanyol kultúrát árván hagyta. Mások irodalmának gyakori szereplője, különösen a száműzetésben élő szerzőknél, akik az értelem szavát igyekeznek terjeszteni, és elhatárolják azt a gyűlölettől olyan nagy karaktereken keresztül, mint Lorca vagy Unamuno. Barea munkája az egyik első Lorcáról szóló alkotás volt, és döntő hatással volt olyan szerzőkre, mint Ian Gibson, az andalúz költő egyik legnagyobb tudósa.
unamuno
Szintén 1952-ben megjelent esszéista munka. Miguel de Unamuno spanyol gondolkodó életrajza., a spanyol kultúra, irodalom, valamint a háborús és háború utáni esszék lényeges alakja ezekben az években, amikor a Franco-diktatúrával véget ért konfliktus kovácsolódott. Azonban sok évbe telt, mire lefordították Spanyolországba.
a törött gyökér
Eredeti cím: The Broken Root (1952). Ez egy őszinte munka, amely hangzatosan reflektál a száműzetésre, a háború következményeire és a saját föld elhagyása miatti sajnálatra.. Ez egy álomtörténet arról, milyen lehetett Bareának, amikor egy rövid száműzetés után visszatér Madridba. A történet egy bizonyos Antolíné, egy kitalált karakteré, aki visszatér ugyanabba a madridi negyedbe, ahol Barea felnőtt, Lavapiés. A megtört illúzió és nyomorúság végigfut azokon az utcákon, ahol semmi sem az, ami volt. Az ideológia nagyon jelen lesz, és az író szabadon ábrázolhatja a falanxot és a kommunizmust.