Anaphora

Az Anaphora retorikai figura, amelyet széles körben használnak a költők és a lírai írók körében. Ez egy szó vagy egy kifejezés állandó ismétléséből áll, általában egy vers vagy egy mondat elején. Bár végül középen megjelenhet. Ez Amado Nervo következő mondatában látható: „Itt minden ismert, itt semmi sem titkos”.

Arra használják, hogy a szöveg világos és egyértelmű szándékot, valamint sajátos hangzást kapjon.. Ugyanígy használják prózaköltemények összeállításakor, függetlenül attól, hogy pontos kifejezések vagy hasonló szintaktikai csoportok ismétlései. Például:

"Walker, nincs ösvény, az ösvény járással történik". (Az intertextusra Joan Manuel Serrat rámutatott, a "Cantares" című versből Antonio Machado).

Szándékos retorika

Amellett, hogy az írásokat sajátos ritmussal és hangzásokkal ruházza fel, Lényeges retorikai figura, amikor kiemelünk egy fogalmat, ötletet vagy ugyanazt a lírai tárgyat, amely néhány vers főszereplője. A szándékos retorikát alább példázza Andrés Eloy Blanco kivonata:

"A földemen született, idegen ecsettel festő // festő, aki annyi öreg festő útját követi //, annak ellenére, hogy a Szűz fehér, de fess nekem kis fekete angyalokat." ("Fess nekem kis fekete angyalokat", Andrés Eloy Blanco).

Ezenkívül az anaphora vezető szerepet játszik a dikcióban. Így a költészetet művészi megnyilvánulássá teszi - amelyet teljes mértékben értékelni kell - fel kell olvasni. Akár hangosan énekelték, szavalták, akár nem hangoztatták. Félreérthetetlen, ha az olvasó olyan közönség előtt van, amely figyelmesen hallgatja őt, vagy egy szoba magányában.

Az anaphora eredete

Az anaphora kifejezés két görög eredetű szó kombinációjából származik. Első, ana, amelynek jelentése "ismétlés" vagy "hasonlóság"; kiegészítve ferein, ami azt jelenti, hogy "mozogni". Másrészről, Már jóval azelőtt léteztek, hogy az írást feltalálták volna.

Az akadémikusok azzal érvelnek, hogy az anaphora használata olyan időkre nyúlik vissza, amikor a szóbeliség volt az egyetlen eszköz az ismeretek átadására. Ebből kifolyólag, Ezt az erőforrást arra használták fel, hogy a mondatokban kifejtett elképzelésekkel kapcsolatban ne maradjon kétség vagy félreértelmezhető.

A nyelvtani anaphora típusai

A nyelvészet és a nyelvtani elemzés területén az "anaphora" kifejezés három különböző jelentéssel bír. Ez - retorikai figurán kívül - azon sajátosságok egyike, amelyek a spanyol nyelvet nehezen asszimilálhatóvá teszik azok számára, akik nem az anyanyelvük. Még néha a spanyol ajkúak számára születésétől fogva is nehézségeket okoz.

alkalmazások

• Az anafórát hivatkozási pontként vagy deiktikumként használják névmás formájában, amelynek jelentése a diskurzus kontextusához kötött. Jegyezd meg Filippo Neviani „Nek” következő mondatában:… «Laura megszökik az életemből, és ti, akik itt vagytok, kérdezd meg, miért szeretem őt a sebek ellenére is ...
• Hasonlóképpen, az anaphora lehet olyan kifejezés, amelynek értelmezése a beszédet kiegészítő másik mondat alá tartozik.
• Végül, a jelentése olyan fogalmaktól függ, amelyek az ismétlés idején (a szó vagy a kifejezés) már jelen vannak a szövegben. Például: "A pint méretű madár ült a citromzöldben." (Albalucía Ángel).

Anaphora és katafora

Az anaphora és a cataphora olyan kifejezések, amelyek jelentése gyakran félrevezető. A kettő között azonban csak egy különbség van, amelyet meglehetősen könnyű megérteni. Egyrészt a kataforákat a kasztíliai nyelvtanon belül a strukturális kohézió erőforrásaként használják az írásokban, elkerülve a szavak ismétlődését.

Az anafórában a névmás akkor kerül felhasználásra, ha az alany már bemutatásra került egy mondatban. Helyette, egy kataforában először a „helyettesítő kifejezést” használják, később pedig megjelenik az akció főszereplője.

Például: "Ella nem várt sokáig, ez az Patricia nincs türelme ”.

Ellipszis és anaphora

Van egy harmadik nyelvtani „eszköz”, amelyet a szövegek kohéziójának biztosítására használnak anélkül, hogy a szavak állandó ismétléséhez folyamodnának. Az ellipszisről szól. A "helyettesítő" névmás itt nem használatos. A témát egyszerűen kihagyják, amelynek hiánya teljes mértékben indokolt a szövegben, és nincsenek zűrzavarok annak a karakternek vagy tárgynak a vonatkozásában, akiről szólnak.

A hiány (az ellipszis) az anaphora "fajtájaként" adható meg. Vagyis a mulasztás akkor következik be, amikor a témát már bemutatták: Marina és Roberto különleges pár, nagyon szeretik egymást. Ugyanígy működhet „néma” kataforaként is. Megjegyzés a következő mondatban: "Nem jött, Eduardo felelőtlen."

Az anaphora mint retorikai figurák általános jellemzői

Bár időnként a retorikai és a nyelvi anaforák hasonlónak tűnhetnek, az előbbiek általános jellemzőinek áttekintése a köztük lévő különbségek tisztázását szolgálja.

Bemenet

Megjelenése általában minden mondat elején fordul elő. Általában a mondat kezdetétől és azt követően, majd az egyes mondatok zárásáig. Ebből kifolyólag, ebben az esetben az anaphora megjelenik egy periódus után és utána, vagy egy periódus és egymástól. Például: „Áldott légy a városban vagy az országban. Boldog lesz a beled és a földed gyümölcse ”. (28Mózes XNUMX).

is, a bevitt anafórák vessző vagy pontosvessző után találhatók. Ez a következő szakaszban figyelhető meg: „Addig üsse a pengét, őröljön, amíg a búza havazik. // Add a követ, vizet, amíg megszelídül. // Add meg a szélmalmot, levegőt, amíg elérhetetlen ”. (Miguel Hernández).

Egy szó, egy kifejezés

Az ilyen típusú anafórában plAz erőforrás több szót is lefed, amint ez Silvio Rodríguez következő töredékében látható: „Van, akinek szüksége van egy szerelmes dalra; van, akinek baráti ének kell; van, akinek vissza kell térnie a napra, hogy a legnagyobb szabadságot énekelje ”.

A nemek változásával

Az anaphora egy mondatban való megtalálásának egyik módja a polipptoton. Azután, az ismétlendő kifejezés megváltoztatja a nemet a szöveg folyamán. Például: "Hogyan akarod, hogy szeresselek, ha az, akit szeretnék, ha szeretne, nem úgy szeret, ahogy én szeretném?"