Mai költők (I)

Bár én vagyok a korábbiak költészete; bár inkább elveszítem magam a nagyok néhány versében neruda vagy az "imádott" Becquer, Nem hagyom abba a felismerést, hogy jelenleg vannak olyan költők, akik a "Ó" a mellkason; sóhajtva a levegőben, ami arra gondol, hogy a költészet, igazi költészet, az igazi, szerencsére még mindig nem halt meg.

Kezdem azzal, hogy neveket adok, és mindegyikükről megemlítek néhány verset, amely szállít, ami felkúszik a bőrömre, amely hozzám jön, ami mindent elmond nekem, ugyanakkor nem mond semmit ...

Bizonyos nevek ismerősnek tűnnek számodra, mások nem annyira, mások pedig talán elmulasztva hallhattad őket. Talán ettől a pillanattól kezdve te is el fogod veszíteni önmagad a szövegében.

Moon Miguel

Hold Michael, az általam követett legfiatalabb költők közül 1990-ben született Madrid. Újságírásban és kiadásban dolgozik. Ő a verseskötetek szerzője «Betegnek lenni" (2010) "A költészet nem halott » (2010) "Steril gondolatok » (2011) és «A tengerész sírja » (2013), többek között.

www.lunamiguel.com

Hagyok egy verset, amely megindít, a legújabb könyvéből "A gyomor":

A has meghatározása

Minden a mell és a hüvely között van. Minden fontos

Ez van és lesz, bár talán a felhők eltűntek

És csak fű, sok fű van elrejtve a szőnyeg alatt.

A háziállat én vagyok. A háziállat sétálni veti magát

csendes lázadás során. A háziállat nem ismeri a nyarat.

A háziállat szeretet közben eszi meg önmagát. A kisállat

Szervei vannak, és mind a mellkas és a hüvely között vannak.

Hogyan definiálhatnánk a hasat. Hogyan

a bordaketrec egyéb szürkeállományt rejt. Gyomor

a mell és a hüvely között van. Tovább vagy közelebb, mint az idegek.

Tovább vagy közelebb, mint a háziállat szeretete.

Minden felsorakozik, és fű van. Nagyon. Sok fű.

Louis Sevilla

Luis Sevilla továbbra sem rendelkezik könyvekkel a piacon, őszintén szólva nem tudom, miért. Ő az egyik legjobb jelenlegi költő, akit olvastam. Van technikaMeg szépség dalszövegében van melankólia… Van blogger, a korábbiak, szinte naponta írt, mert az írás volt az élete. Feltétlenül látogassa meg itt: http://lacasaenpenumbras.blogspot.com.es/

Míg hagyok neked egy kis előzetest: A 3. vers övé "Gyönyörű összetört szerelmesek":

Egy kis áradás esik

Napok óta nem hallottam rólad

Bár jól átgondolt, lehet, hogy hetek is vannak.

Mindig elveszíti az idő nyomát

Amikor valami jelen van.

Hallod az esőt

És a friss kávéból füst származik.

Ma reggel túl sötét van

És túl világos vagy.

A szád még mindig vörösre festett

Kék ruhád a térd felett.

A fekete sarkad, amit soha nem veszek le.

Nem vagy itt, de még mindig elolvastál nekem egy ilyen jelentéktelen verset

Hogy mindig azok vannak, amikor meztelenül vagy az ágyban

És nincs ok verset írni.

Csak halllak

Mint egy száj körül záródó szem mögött olvadó fény.

Erre az irodára gondolok, ahol a papírok szétszóródnak

És minden rendezettnek tűnik

Amiben azt szeretném, ha néhány dolgot ki lehetne szakítani

Mint amikor ruhák

Vagy vízzel elöntött út szárazsága.

Lehet, hogy betegek vagyunk, és mozogás nélkül keresünk

Miközben ivott egy korty kávét

És csörög a telefon, és elveszítem magam,

Bár nem örökké

A szürke munka belsejében, amely elvezet engem bárhonnan is.

Ana Patricia Moya

Született Kordoba 1982-ben munkaügyi kapcsolatokat tanult és bölcsész diplomával rendelkezik. Meghatározom, hogy "minden szempontból sokrétű", mivel régészként, könyvtárosként, ékszerészként, magán osztályfőnökként, dokumentummenedzserként dolgozott. A program igazgatója, koordinátora és szerkesztője Szerkesztőségi Grönland (digitális publikációkra szakosodott nonprofit kulturális projekt). Az egyik versével hagylak benneteket:

Verse "A valóság harapásai"

Így látlak titeket, kedves dolgozó nők,
egyszerűen úgy, hogy punci van a lábai között:
kitisztítani a szart, amit mások maguk mögött hagynak,
annak az embernek a felét tölti,
a macsó gyökerek igazságosságának támogatása,
érdemeiket a hátuk mögé rejtve.

És bizonyos rettegéssel megremegek a gondolattól
hogy mivel a jelened lesz a lehetséges jövőm.

Abban a pillanatban, hogy velük maradok ... A jövőbeni cikkekben sokkal több lesz: még sok más, ami megérdemli az olvasást, még sok más, ami megérdemli, hogy újra és újra közzétegyék, még sok más, amelynek soha nem szabad abbahagynia az írást ... Köszönöm minden egyes levelét!