A csoporthoz tartozott új; 65 évvel hunyt el Las Palmas de Gran Canaria-ban; volt egy kortárs spanyol költő; családja (nagybátyja, apa, unokaöccse stb.) általában és szorosan kapcsolódik a levelek világához; is dolgozott fordító, esszéíró és elbeszélő; időről időre felvették a Pszichiátriai Központ és 2003-ban elnyerte a Ón-irodalmi díj.
Úgy gondoljuk, hogy több mint elegendő nyom ahhoz, hogy tudjuk, Leopoldo María Panero költőről van szó, akinek ma lenne 69 éves. Ma tisztelgésében szeretnénk helyrehozni néhány mondatát és versét. Mint mindig szeretem mondani: az írottak soha nem halnak meg ... A szó mindig megmarad.
Leopoldo María Panero két verse
ARS MAGNA
Mi a varázslat, kérdezed
egy sötét szobában.
Mi a semmi, kérdezed,
elhagyva a szobát.
És mi jön ki a semmiből
és egyedül megy vissza a szobába.
A GONOS SZÜLETETT
Csótány járja a nedves kertet
a kamrám és az üres palackok között kering:
Nézem a szemétés látom a két szemed
kék, istenem.
És énekelj, éjjel énekelsz, mint az őrület,
Gyertyák
átkoddal, hogy ne aludjak el, ne felejtsem el
és örökké ébren legyél a két szemed előtt,
az én anyukám.
Leopoldo María Panero 5 mondata
Ha versei jók voltak, büntetései elítélték és elhallgattatták a leggőgösebbet ...
- "Ez egy izzadt emberek országa, aki a szexuális elnyomás miatt a futball és a bikaviadal megszállottja."
- "Nem hiszek az ihlet vadállatában, a horrort tudományként művelem."
- "Szörnyeteg leszek, de nem vagyok őrült."
- "A spanyol írók két részre oszlanak: az ambiciózus polgári és a förtelmes bolondokra."
- - Freud úgy gondolta, hogy ő az antikrisztus, de kétértelmű volt.