Louise Glück elnyeri a 2020-as irodalmi Nobel-díjat

Louise glück nyertese a Nobel-díjas irodalom 2020. Az amerikai költő világszerte elnyerte a legmagasabb irodalmi elismerést, és a második a lírai szakmában. Ő is a negyedik nő, aki az elmúlt évtizedben felkerült a díjak listájára. Az esküdtszék "övéi" miatt így tekintett rá összetéveszthetetlen költői hang, amely szigorú szépséggel egyetemessé teszi az egyéni létet. '

Louise glück

New York-ban született en 1943, Glück nyerte a Pulitzer költészet ben 1993 által A vad írisz majd később a Nemzeti Könyvdíj 2014-ben Hűséges és erényes éjszaka. Itt szerkeszti Előszövegek, aki hat címet tett közzé: A vad írisz, Ararát, Válasszon verset, A hét korosztály y Pokol.

Fiatal korában Glück szenvedett anorexia nervosa, kialakulási idejének legfontosabb tapasztalata, amint azt első személyben elmondta könyveiben. Nagyon komoly volt, és arra kényszerítette, hogy hagyja el a középiskolát utolsó évében, és elkezdeni a pszichoanalízis hosszú kezelését. Övé munka a költőt minősítették meghitt és ugyanakkor szigorú.

Irodalmi Nobel-díj

Az idei Nobel-versenyen olyan nevek voltak, mint Maryse Conde-ban kedvenc a fogadásban. Az orosz követte Liudmila Ulitskaynak nek. Aztán ott voltak a törzsvendégek, mint az örök Haruki Murakami, Margit Atwood, Don Lillótól vagy Edna O'Brien. Még a miénknek is hangzott Javier Marias.

Az irodalmi Nobel 120 éves történelem116 író vette át, köztük csak 16 nő. 80% -a Európába vagy Észak-Amerikába ment. És küldje el a angol nyelv a franciákkal, a németekkel és a spanyolokkal szemben.

A globális egészségügyi helyzet szempontjából a hagyományos kézbesítést törölték oklevelek és érmek, hogy a December 10, Alfred Nobel halálának évfordulója. Tehát ebben az évben a nyertesek országukban kapják meg oklevelüket és érmet, sorozatban cselekmények csökkent követhetőségű gyakorlatilag a stockholmi városházától.

Louise Glück - Vers

A vad írisz

A szenvedés végén egy ajtó várt rám.

Jól figyelj rám: arra emlékszem, amit halálnak hívsz.

Odafent zajok, hullámzó fenyőágak.

És akkor semmi. A gyenge nap remegett a száraz felületen.

Szörnyű, hogy lelkiismeretként túlélje, sötét földbe temetve.

Aztán minden véget ér: amitől féltél,

hogy lélek legyek és ne tudjak beszélni,

hirtelen véget ér. A merev föld

hajolj egy kicsit, és mit vettem a madarakért

nyilakként süllyed alacsony bokrokba.

Te, aki nem emlékszel

egy másik világ átjárása, mondom neked

újra szólhatott: ami visszajön

a feledéstől visszatér

hogy megtalálja a hangját:

életem közepéből kihajtott

hűvös tavasz, kék árnyékok

és mélykék akvamarin.

Források: El Mundo, El País, La Vanguardia