Josefina Manresa Marhuenda, aki a költő felesége volt Miguel Hernández, Elche-ben (Alicante) halt meg 18. február 1987-án, 71 évesen mellrák miatt. Josefina volt az a nő, aki inspirálta Miguel Hernández verseskötetét A villám, amely soha nem áll le, véleményem szerint és sokak szerint az egyik legjobb könyv a spanyol költészetről. Ezenkívül más szerelmi verseket is inspirált ugyanolyan szépek.
Josefina Miguel Hernandez tragikus halálát követően 1942-ben figyelte férje munkájának terjesztését. Sokan azonban nem tudnak erről a háborúban élő hölgy életéről, és annyi évvel később éhségtől szenvedett, és addig szerette a költőt, amíg a betegség el nem ragadta. Amikor börtönben volt, felesége, Josefina Manresa levelet küldött neki, amelyben megemlítette, hogy csak kenyeret és hagymát lehet enni, ez a helyzet inspirálta a költőt, és ő alkotta Hagyma nanák, a spanyol irodalom legszomorúbb altatódalai.
Két és fél hónappal másik fia halála után, Manolillo született. Josefina elküldte neki a most született kisfiú fényképét, és az apa levélben megjegyezte: «Nem telik el egy pillanat sem anélkül, hogy ránéznék és nevetnék, bármennyire is komoly vagyok, látva azt a gyönyörű nevetést, amely kijön. a függönyök előtt és a katafalka tetején, amelyen ül. Ez a nevetése a legjobb társaságom itt, és minél jobban nézem, annál inkább azt tapasztalom, hogy hasonlít a tiédre. És a szem, a szemöldök és az egész arc. Ez a fiunk, aki számára nem szabad elveszítenie szívét és bizalmát ebben az életben, inkább a tiéd, mint az enyém. A másik inkább az enyém volt ... »
A börtönbüntetés során tapasztalt nehézségek inspirálták a Hagyma nanák. Tájékoztatta tragikus helyzetéről és Miguelről, akit nagyon érintettek a hírek, és Miguel a következőket mondta: «Ezeket a napokat a helyzetedre gondoltam, minden nap nehezebben. Az elfogyasztott hagyma illata itt ér el engem, és a gyermekem felháborodik, ha tej helyett hagymalevet szív be és kap. Kényelmedre küldöm neked azokat a párokat, amelyeket készítettem, mivel nincs más feladatom, mint megírnom neked vagy kétségbe esni ... ».
A hagyma fagy
zárt és szegény.
Fagy a napjaidban
és az éjszakáim.
Éhség és hagyma,
fekete jég és fagy
nagy és kerek.
Az éhség bölcsőjében
az én gyerekem volt.
Hagymavérrel
szoptatott.
De a véred
cukorral matt,
hagyma és éhség.
Egy barna nő
holdon oldódott meg
szálanként kifolyik
a kiságy fölött.
Nevess, gyerek
hogy én hozom neked a holdat
amikor szükséges.
A házam csaja,
sokat nevetni.
Ez a nevetésed a szemedben
a világ fénye.
Nagyon nevess
hogy lelkem halljon téged
verje a helyet.
A nevetésed szabaddá tesz
szárnyakat ad nekem.
A magány elvisz,
a börtön elvisz.
Repülő száj,
szív, hogy az ajkaidon
villog.
A nevetésed a kard
győztesebb,
virágok győztese
és a pacsirta
A nap riválisa.
A csontjaim jövője
és szerelmemről.
A csapkodó hús
hirtelen szemhéj,
úgy él, mint még soha
színezett.
Mennyi aranypinty
szárnyal, csapkod,
a testedből!
Gyerekként ébredtem:
soha ne ébredj fel.
Szomorú a szám:
mindig nevess.
Mindig a kiságyban,
nevetést védve
toll tollal.
Olyan magasan repülni,
annyira elterjedt,
hogy a húsod mennyország
újszülött.
Ha tudnék
menj vissza az eredethez
a karrierjét!
A nyolcadik hónapban nevetsz
öt narancsvirággal.
Öt picivel
hevességek.
Öt foggal
mint öt jázmin
tinédzserek.
Puszi határ
holnap lesz,
amikor a fogakban
fegyvert érezni.
Érezz tüzet
lefutott fogak
a központot keresi.
Fly gyermek a dupla
mellkas hold:
ő, szomorú a hagymától,
elégedett vagy.
Ne essen szét.
Nem tudod, mi történik, vagy
mi történik.