Ramon Maria del Valle Inclan A maihoz hasonló napon született 1866-ban Villanueva de Arosában. Része volt a Az 98 generálása kiterjedt munkássága (a színházat, a költészetet, a történetet és a regényt művelte) pedig a modernizmus keretein belül van. Kidolgozta és népszerűsítette a felhívást groteszk, A Bohém fények mint a legreprezentatívabb és leghíresebb cím. Olyan címeket is aláírt, mint Isteni szavak, zsarnok zászlók o Karnevál keddje. Ez egy kiválasztás töredékek emlékezni.
Ramón María del Valle Inclán – Töredékek
Árnyas kert
Csak a presbitériumban a lámpa alatt imádkozó árnyékot vettem észre: anyám volt az, aki nyitott könyvet tartott a kezében, és lehajtott fejjel olvasott. A szél időnként meglebbentette egy-egy magas ablak függönyt. Ekkor láttam az égen, már sötéten, a Hold arcát, sápadt és természetfeletti, mint egy istennőnek, akinek az erdőben és a tavakban van az oltára... Féltem, mint még soha, de nem akartam anyám és a nővéreim gyávának tartottak, és mozdulatlanul álltam a karzat közepén, szemeimet a félig nyitott ajtóra szegezve. A lámpafény pislákolt. A tetején egy ablakfüggöny himbálózott, és a felhők átvonultak a hold felett, és a csillagok ki- és bekapcsolódtak, mint a mi életünk.
Őszi szonáta
Bementem a hálószobájába, ami nyitva volt. Ott a sötétség titokzatos, illatos és meleg volt, mintha megőrizné randevúink gáláns titkát. Milyen tragikus titkot kell akkor megőriznie! Óvatosan és körültekintően az ágyán fekve hagytam Concha testét, és zaj nélkül elmentem.Az ajtóban határozatlan voltam és sóhajtoztam. Kételkedtem abban, hogy visszamenjek-e, hogy az utolsó csókot is a fagyos ajkakra tegyem: ellenálltam a kísértésnek. Olyan volt, mint egy misztikus aggálya. Féltem, hogy van valami szentségtörés abban a melankóliában, ami aztán elhatalmasodott rajtam. Hálószobájának meleg illata meggyulladt bennem, mint a kínzás, az érzékek érzéki emléke.
Bohém fények
Tizenkettedik jelenet
Max: Don Latino de Hispalis, groteszk karakter, megörökítlek egy regényben!
Don Latino: Tragédia, Max.
Max: A mi tragédiánk nem tragédia.
Don Latino: Hát, lesz valami!
Max: Az eszperpentó.
Don Latino: Ne csavarja a száját, Max.
Max: Megfagyok!
Don Latino: Kelj fel. Sétáljunk egyet.
Max: Nem tudok.
Don Latino: Hagyd abba ezt a színjátékot. Sétáljunk egyet.
Max: Adj levegőt. Hová tűntél, Latino?
Don Latino: Melletted vagyok.
Max: Mivel ökörré változtál, nem tudlak felismerni. Add a lélegzeted, a belenita jászol jeles ököre. Muge, Latino! Te vagy a kötőfék, és ha nyávogsz, jön az Apis Ox. Harcolni fogunk vele.
Don Latino: Megijesztesz. Abba kéne hagynod ezt a viccet.
Max: Az ultraisták csalók. A groteszket Goya találta ki. A klasszikus hősök sétálni mentek a Macska sikátorába.
Don Latino: Teljesen túró vagy!
Max: A homorú tükrökben tükröződő klasszikus hősök adják az eszperpentót. A spanyol élet tragikus értelme csak szisztematikusan torz esztétikával jöhet létre.
Don Latino: Miau! Elkapod!
Max: Spanyolország az európai civilizáció groteszk deformációja.
Don Latino: Lehet! gátolom magam.
Max: A homorú tükör legszebb képei abszurdak.
Don Latino: Egyetértek. De mulatságos nézni magam a Calle del Gato tükrében.
Max: És én. A deformáció megszűnik, ha a tökéletes matematikának vetik alá. Jelenlegi esztétikám a klasszikus normák homorú tükör matematikával való átalakítása.
Az utas
Az életem összetört! Harcban
Annyi év óta eláll a lélegzetem,
és a büszke gondolat le
a halál gondolata, ami kísérti.
Szeretnék belépni, velem élni,
hogy keresztet vethessek a homlokomra,
és anélkül, hogy ismernénk barátot vagy ellenséget,
elkülönülve, áhítatosan élni.
Ahol a magaslat zöld csődje
csordákkal és zenészekkel pásztorokkal?
Hol élvezheti a tiszta látást
Mitől nővérek a lelkek és a virágok?
Hol lehet békében sírt ásni
és misztikus kenyeret készítek a fájdalmaimmal?