I. andalúz költők: Luis García Montero

Andalúz vagyok, ezért sem kerülni, sem tagadni nem tudok, a vér rám lő. Ezért szerettem volna cikksorozatot készíteni, ez a lény "I. andalúz költők: Luis García Montero" az öt az első, andalúz költőkről és költészetről.

Kezdjük el kihámozni Luis Garcia Montero. Tudod? Ha a válasz nem, akkor ez az esélyed rá.

Luis Garcia Montero

Montero ugyanazon a földön született, mint García Lorca, Granada, 1958-ban költő, irodalomkritikus, A spanyol irodalom professzora a Granadai Egyetemen és esszéista. van férjhez ment a spanyol irodalom másik nagyszerűje: Almudena Grandes.

Kiterjedt irodalmi munkásságának kiemelése a következő verseket emeljük ki:

• AIDS, a betegség vég nélkülGranada, Egyetem (1989).
• És most Ön a Brooklyn Bridge tulajdonosa, Granada, Egyetem (Zumaya gyűjtemény), 1980, Federico García Lorca-díj.
• Az idegen kert, Madrid, Rialp, Adonáis-díj, 1983.
• Külön szobák, Madrid, Visor, 1994: (Loewe-díj és Nemzeti Irodalmi Díj).
• Majdnem száz vers (1980-1996): antológia, José Carlos Mainer előszava, Madrid, Hiperión, 1997.
• Teljesen péntek, Barcelona, ​​Tusquets, 1998.
• Költői antológia, Madrid, Castalia, 2002.
• A kígyó meghittsége, Barcelona, ​​Tusquets, 2003, National Critics Award 2003.
• Vers (1980-2005); nyolc rendezett és összegyűjtött könyv, Barcelona, ​​Tusquets, 2006.
• gyermekkor; Málaga, Castillo del Inglés Gyűjtemény, 2006.
• Fáradt látás, Madrid, Viewer, 2008
• Dalok, Juan Carlos Abril kiadása, Valencia, Pre-Texts, 2009
• Saját tél, Madrid, Viewer, 2011
• Utcai ruhák, Madrid, elnök, 2011
• Külön szobák (20 év valami), Madrid: Visor, 2014, Juan Carlos Abril kiadása, Jesús García Sánchez előszava.

Regénye is megjelent: «A holnap nem az lesz, amit Isten akar », Ángel González költő életéről, aki 2008-ban hunyt el, "Ne mondd el az életedet" és "Valaki mondja a nevedet".

3 kiválasztott vers

Nagyon nehezen tudtam csak kiválasztani 3 vers Luis García Montero, de ott mennek:

Talán nem láttál engem
talán senki sem látott ilyen elveszettnek,
Olyan hideg ebben a sarokban De a szél
azt hitte, hogy kő vagyok
és a testemmel akarta megszabadulni.

Ha megtalálnálak
talán ha megtalálnálak, megtudnám
magyarázd meg veled.

De nyitott és zárt bárok
utcák éjjel és nappal,
állomások nyilvános nélkül,
egész környék az embereikkel, fényekkel,
telefonok, folyosók és ez a sarok,
semmit sem tudnak rólad.

És amikor a szél el akarja pusztítani önmagát
A házad ajtajánál keres.

Ismétlem a szélnek
Mi lenne, ha végre megtalálnálak
hogy ha megjelenne, tudnám
magyarázd meg veled.

(Nehéz szerelem)

A fény szétesett,
Hibát követett el az ütemtervében, amikor meztelenül hagyott
elmosódott a szemed, miközben rám mosolyogtál.

Amíg rám mosolyogtál
Láttam, ahogy egy hajló árnyék levetkőzik,
lassan nyisd ki a cipzárt a csendből,
hagyja a szőnyegen
civilizáció.

A tested aranyossá és járhatóvá vált,
boldog, mint előjel, amely feldühített minket.

Ez feldühített minket.
Csak mi
(bajtársak
zajos ágy) és vágy,
az a nehéz oda-vissza út,
hogy most ragaszkodik és arra késztet, hogy emlékezzek rád

boldog, nevelt
villám a szemek között,
felveszi fiatal iskolás szoknyáját.

Amíg rám mosolyogtál
elaludtam
egy álom kezében, amit nem mondhatok el.

(Ki vagy te?)

Tudom
az a gyengéd szerelem választja meg városait
és minden szenvedély hazavisz,
a folyosókon való járás más módja
vagy kapcsolja le a villanyt.

És
hogy minden ajkán van egy alvó portál,
lift számok nélkül,
apró zárójelekkel teli létra.

Tudom, hogy minden illúzió
különböző formájú
szív kitalálásához vagy nevek kiejtéséhez
felvette a telefont.
Tudom, hogy minden remény
mindig keresse a módját
hogy leplezze meztelen árnyékát
amikor felébredni fog.

És
hogy minden utca mögött van egy dátum, egy nap,
kívánatos harag,
egy fél sajnálat a testben.

Tudom
hogy a szerelemnek különböző betűi vannak
írni: elmegyek, azt mondom:
Váratlanul visszajövök. Minden kétséges alkalom
tájra van szüksége.

(Tudom, hogy a gyengéd szerelem választja meg városait ...)